SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Márk 7:1-13; János 5:46-47; 7:38; Róma 2:4;
2Korinthus 10:5-6; 1János 2:15-17
„A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője” (Ézs 8:20, RÚF).
Nincs olyan keresztény egyház, amely ne a Bibliával akarná alátámasztani a hitelveit, mégsem látják mind egyformán a Szentírás szerepét és tekintélyét a teológiában. Valójában a különböző közösségek igencsak eltérően vélekednek az Ige szerepéről. Ez fontos, de bonyolult kérdés, amit öt meghatározó forrás tanulmányozásával fogunk megvizsgálni, amelyek hatnak arra, ahogyan a Szentírást értelmezzük: a hagyomány, a tapasztalat, a kultúra, a logikus gondolkodás és maga a Biblia.
Ezeknek a forrásoknak a szerepe meghatározó minden teológiában és egyházban. Mindannyian valamilyen hagyományhoz és kultúrához kötődünk, és ezek hatnak ránk. Vannak tapasztalataink, amelyek alakítják a gondolkodásmódunkat, befolyásolják megértésünket. Az értelmünkkel gondolkodunk és értékeljük a dolgokat. Olvassuk a Bibliát, és ennek alapján próbáljuk megérteni Istent és az akaratát.
A felsoroltak közül melyiké vagy melyek kombinációjáé a legfőbb tekintély a bibliaértelmezésünk kérdésében? Hogyan viszonyulnak egymáshoz menet közben? Akármelyiknek biztosítunk elsőbbséget, az mindig más dolgok hangsúlyozásához, eltérő eredményhez vezet, és végső soron egész teológiánk irányát meghatározza.
Letöltés |