A bűnbánó király kijelentette: „És a föld minden lakosa olyan mint a semmi” (Dán 4:32). Mi a lényeges eleme a szavainak?

Honnan tudjuk, hogy Nabukodonozor valóban elfogadta az igaz Istent? Ennek egyik nagy bizonyítékát abban találjuk, hogy Dániel próféta könyve 4. fejezetének ő maga a szerzője. Úgy tűnik, a fejezet nagy része annak a levélnek a másolata, amit a király kihirdettetett hatalmas országában. Ebben a levelében számolt be a büszkeségéről és az őrületéről, alázattal elismerve, hogy Isten lépett közbe az életében. Ritkán fordult elő, hogy ókori királyok bármi rosszat írtak magukról. Szinte minden ismert ókori uralkodói okirat a királyt dicsőíti. Őszinte megtérés jelzése tehát egy ilyen dokumentum, amiben a király elismerte büszkeségét és állatias viselkedését. Ráadásul missziós célzatra utal, hogy a tapasztalatairól levelet írt és alázattal elismerte Isten fennhatóságát. Már nem tudta magában tartani azt, amit átélt és megtudott az igaz Istenről. Az őszinteségét bizonyítja, amit az imájában és dicsőítő szavaiban látunk (Dán 4:31-34).

Nabukodonozornak már más lett az értékrendje, és attól kezdve fel tudta ismerni az emberi hatalom korlátait. Emlékezetes hálaadó imájában Dániel Istenének a hatalmát magasztalta és elismerte, hogy „a föld minden lakosa olyan mint a semmi” (Dán 4:32). Ez azt jelenti, hogy az ember önmagától semmivel sem büszkélkedhet. Tehát Dániel próféta könyvében Nabukodonozor utolsó megjelenésekor már egy olyan királyt láthatunk, aki alázatos és hálás, énekben dicsőíti Istent és másokat is óv a büszkeségtől.

Isten természetesen most is képes megváltoztatni az emberek életét. Akármennyire büszke vagy bűnös is legyen valaki, Isten elég kegyelmes és erős ahhoz, hogy a lázadó bűnöst a menny Urának gyermekévé formálja.

Olvassuk el Fil 2:1-11 szakaszát! Mit találhatunk ebben a szakaszban, aminek ki kell irtania az életünkből a büszkeséget?