SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Királyok 20:2-5; Példabeszédek 14:31;

Dániel 3:31–4:34; Jónás 3:10; Filippi 2:1-11

„Mily nagyok az Ő jelei, mily hatalmasak csodái! Az Ő királysága örök királyság, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre” (Dán 3:33, RÚF)!

Valójában a büszkeséget tartják az eredendő bűnnek. Először Luciferben, a mennyei udvar egyik angyalában mutatkozott meg. „Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére” (Ez 28:17) – mondta Ezékiel által Isten.

A büszkeség okozta Lucifer vesztét, így ő ezt most arra használja fel, hogy sokakat vezessen a pusztulás felé vezető útra. Mind bűnössé lett emberek vagyunk, egyedül Istentől függ a létünk. Bármilyen ajándékkal is rendelkezzünk és akármit is értünk el vele, az egyedül csak Istentől származhatott. Tehát hogyan mernénk büszkék, dicsekvők vagy arrogánsak lenni, amikor valójában alázatosnak kellene lennünk mindenben, amit csak teszünk?!

Sok időbe telt, mire Nabukodonozor megértette az alázat jelentőségét. Még az sem változtatott az élete irányán, hogy a tüzes kemencében megjelent egy negyedik alak (lásd az elmúlt heti részt). Csak azután ismerte be a király a valódi állapotát, hogy Isten elvette tőle az országot és a mező vadjai között élt.