„Fontos tanulságokat kell levonnunk abból, ami a héber ifjakkal Dura mezején történt. Napjainkban Isten számos szolgája – bár ártatlan – szenved majd olyan emberek kezétől megalázást és meggyalázást, akiket Sátán iriggyé és vallásában vakbuzgóvá tesz. Különösen azok ellen gerjednek haragra, akik megszentelik a negyedik parancsolatban foglalt szombatot. Végül pedig egyetemes rendelettel halálra méltónak ítélik őket.
Az Isten népe előtt álló gyötrelmes idő megingathatatlan hitet igényel. Meg kell mutatniuk, hogy imádatuknak Ő az egyedüli tárgya, és semmilyen áron, még az életük árán sem lehet őket rábírni arra, hogy akár egy kicsit is kiegyezzenek a hamis imádattal. A hűséges szív számára az örök Isten Igéje mellett a bűnös, halandó emberek parancsai elvesztik jelentőségüket. Az igazságnak engedelmeskednek, legyen bár börtön, száműzetés vagy halál a következménye” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 317. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1) Olvassuk el 1Pt 1:3-9 szakaszát! Miért van az, hogy egyeseket Isten megment a szenvedéstől, míg másokat nem? Vagy esetleg az efféle kérdésekre most még egyszerűen nem kaphatjuk meg a választ? Miért kell bíznunk Isten jóságában az ilyen csalódások ellenére is, amikor bizonyos esetekben nem jön csodálatos szabadulás?
2) Mi lenne az eset tanulsága akkor is, ha a héber férfiak a tüzes kemencében halnak meg?
3) A végidőre vonatkozó ismereteink alapján mi lesz az a külső jel, az a kérdés, ami megmutatja, hogy valójában kit imádunk? Ezek szerint tehát mennyire fontos a szombat?
4) Olvassuk el Lk 16:10 versét! Hogyan segítenek Krisztus szavai megérteni, hogy mit is jelent hit által élni?
5) Olvassuk el megint Dán 3:15 versét, Nabukodonozor szavait: „és kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson titeket az én kezemből?” Hogyan válaszolnánk erre a kérdésre?
Letöltés |