Olvassuk el Dán 2:1-16 szakaszát! Milyen válságban találták magukat a héber fiatalok az álom miatt, amit az Úr adott a királynak?

Az ókorban igen komolyan vették az álmokat. A baljósnak tűnő álom hamarosan bekövetkező katasztrófát jelzett. Így könnyű megérteni, hogy Nabukodonozor miért lett olyan nyugtalan az álma miatt, amit ráadásul még el is felejtett, és ez csak rontott a helyzeten. A babiloni szakértők úgy hitték, hogy az istenek ki tudják jelenteni az álmok megfejtését, de Dániel próféta könyvének itteni álmával kapcsolatban tehetetlenek voltak, mert a király elfelejtette az egészet. Ha megtudták volna a tartalmát, kitalálhattak volna egy, az uralkodó kedvére való magyarázatot. Ám ebben a példátlan helyzetben az álomfejtőknek be kellett vallaniuk a király előtt, hogy „Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel” (Dán 2:11, RÚF).

A király nagy idegességében megparancsolta, hogy Babilon összes bölcsét öljék meg. Nem volt példa nélküli az ókorban az ilyen rémtett. Történelmi források mutatják, hogy I. Dáriusz egy összeesküvés miatt minden varázslót kivégeztetett, Xerxész pedig halálba küldte a mérnököket, akik egy hidat építettek, ami azután összedőlt. Dániel és társai éppen akkor fejezték be a képzést és kerültek a király szakértőinek a körébe, amikor Nabukodonozor kiadta a rendeletét, ami így már rájuk is vonatkozott. Sőt, az eredeti nyelvezet arra utal, hogy a kivégzést azonnal meg kellett kezdeni, és már éppen Dánielre meg a barátaira került a sor. Dániel viszont „bölcsen és értelmesen” (Dán 2:14) közeledett Ariókhoz, a férfihoz, akinek az irányítására bízták a kivégzések lebonyolítását. Végül is Dániel magától a királytól kért időt, hogy megfejtse a titokzatos álmot. Nabukodonozor azzal vádolta a varázslókat, hogy csak „időt” akarnak nyerni, érdekes módon az ő kérésének azonnal engedett. Dániel bizonyára egyetértett a varázslókkal abban, hogy egyetlen ember sem képes megmagyarázni ezt a rejtélyt, de ő ismerte Istent, aki mind az álom tartalmát, mind annak magyarázatát fel tudja tárni.

A teológusok Isten „mindenütt jelenvaló voltáról” beszélnek, hogy bár távol van a teremtett világtól, nagyon közel is jön hozzánk. Mire tanít Isten közelségéről az, hogy Nabukodonozornak álmot adott? (Lásd még ApCsel 17:28!)