SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 32:4; Zsoltár 138; Dániel 2;

János 15:5; Apostolok cselekedetei 17:28; 1Péter 2:4

„Ezt mondta Dániel: Legyen áldott Isten neve örökkön-örökké; övé a bölcsesség és a hatalom” (Dán 2:20, RÚF)!

A Grönland körüli vizekben különféle méretű jéghegyek úsznak. A kisebb jégtáblák időnként az óriási méretűekkel ellentétes irányban mozognak. Az történik ilyenkor, hogy a kisebbeket a felszínen hajtja a szél, míg a hatalmas jégtömböket a tengeri áramlatok viszik. A történelemben a felszíni széljáráshoz és a tengeri áramlatokhoz hasonlít a nemzetek felemelkedése és bukása. A szél jelképez mindent, ami változhat és kiszámíthatatlan, mint amilyen az emberi akarat is. Ezekkel a szelekkel és fuvallatokkal egy időben egy másik erő is hat, ami még erősebb és több mindenben hasonlít a tengeri áramlatokhoz. Ez Isten bölcs és hatalmas szándékának biztos mozgása. Ahogy Ellen G. White mondta: „Mindazáltal, ahogy a csillagok haladnak roppant körforgásukban a számukra kijelölt pályán, úgy Isten sem siet és nem is késik szándéka véghezvitelében” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 23. o.). Bár a nemzetek, ideológiák és politikai pártok felemelkedése és bukása mintha egyedül az emberektől függne, Dániel próféta könyve 2. fejezete azt mutatja, hogy az emberi történelmet a menny Istene mozgatja a nagy finálé felé.