Hányszor hagytam tovatűnni
percet hasztalan,
hányszor álltam megsebzettnél
tétlen, hangtalan…
Hányszor szóltam s kiáltottam
hallgatás helyett,
pedig tudtam: nem kell szólnom
akkor, csak Neked.
Hányszor késztettél, hogy adjak,
csekélyet, kicsinyt,
s én nem tettem, attól féltem,
nevetnek megint.
Vádol a sok tovatűnt perc,
vádolnak sebek,
ki nem mondott s kimondott szók,
vádolnak nevek,
el nem mondott imádságok,
le nem írt sorok…
Tudom, látom, Uram, Jézus:
rossz szolgád vagyok.