SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 7:3-4; Ezsdrás 9–10;

Nehémiás 13:23-25; 1Korinthus 7:10-17; 2Korinthus 6:14

„és ezt mondtam: Istenem! Szégyenkezem, és nem merem fölemelni arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az égig növekedett” (Ezsd 9:6, RÚF).

Ezsdrás és Nehémiás egy olyan közösségben kaptak vezető szerepet, amelyben már megszokottá vált a más népek tagjaival kötött házasság. Ez igencsak aggasztotta mindkettejüket, mivel Istennel való szoros kapcsolatra kívánták vezetni a népet. Tisztában voltak azzal, hogy milyen rossz hatása lehet a hitetlen vagy bálványimádó embereknek Isten népére, hiszen történelmükben láthatták ennek szörnyű hatásait. A kánaánita vallások egész Izraelben elterjedtek, míg már minden magaslaton Baált és Aserát imádták. A pogány házastársak hatása ártalmas volt az izraelita családokra nézve. Bálám azt tanácsolta a moábitáknak, hogy küldjék asszonyaikat az izraelitákhoz, akik biztosan elfordulnak majd Istentől, ha a moábita nők leveszik őket a lábukról. Sajnos igaza lett. Nemcsak a házasfelek hatnak egymásra, de az ilyen kapcsolat a gyerekek hitét is befolyásolja.

Mit kezd Ezsdrás és Nehémiás az izraeliták vegyes házasságának helyzetével? Vajon szabad folyást engednek e szokásnak vagy kiállnak ellene? Ezen a héten megnézzük, hogyan viszonyult az említett kérdéshez e két vezető.