Neh 12:31-42 versei szerint miért volt az ünnepségnek olyan fontos része a zene?

Nehémiás idejében az istentiszteleti szolgálat részeként két nagy, hálaadó kórust alakítottak, hogy zenei kísérettel, énekelve körüljárják Jeruzsálemet. A két csoport egy helyről indult, majd különváltak, a város falai mentén ellenkező irányba tartva. Az egyiket Ezsdrás vezette, ő elöl ment, a másik végén pedig Nehémiás haladt. A két énekkar a Tömlöc-kapunál ismét találkozott, majd onnan mentek a templomhoz. A kürtöket fújó papokkal lett teljes mindkét dicsőítő csoport. Amint beléptek a templomba, megálltak egymással szemben. Kiválóan megszervezett felvonulás és istentiszteleti szolgálat volt.

Ha választ akarunk találni arra a kérdésre, hogy miért olyan fontos része a zene az ünneplésnek és az istentiszteleti szolgálatnak, a templommal összefüggésben kell megvizsgálnunk a jelentését. A templomban a muzsika nem koncert volt, hogy az emberek élvezzék, mint például Beethoven 4. szimfóniájának előadását. Amikor a léviták énekeltek és megszólaltatták a hangszereket, a nép imádkozva meghajolt, ez az istentisztelet részét képezte.

A templom és az istentisztelet központi aktusának az áldozat számított, ami nem annyira volt kellemes cselekmény – végtére is ártatlan állatok torkát vágták el. A szép zene egyrészt a menny felé emelte az emberek gondolatait, ugyanakkor az istentisztelet egész tapasztalatát kellemesebbé tette.

Keressünk a Bibliában olyan eseteket, amikor az istentisztelt fontos része volt a zene! Gondolkozzunk el különösen 2Móz 15:1, 2Krón 20:21-22 és Jel 15:2-4 versein!

Az istentisztelet része a zene – földön és mennyben egyaránt. Figyeljük meg, hogy a fentebbi szakaszokban az ének mindig arról szól, amit az Úr tett a népéért, mint például győzelmet adott nekik „a fenevadon” (hiszen hogyan győzhették volna le különben?). Az énekek dicsőítik Istent a megváltás tetteiért.

Nevezzünk meg néhány dolgot, amit az Úr értünk tett, amiért méltó a dicséretre!