Megbocsátó Istenünk

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Nehémiás 9; Dániel 9:4-19; Róma 5:6-8;

Kolossé 1:16-17

„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer” (Péld 28:13).

A sátoros ünnep (szukkot) végén a vezetők ismét összegyűjtötték a népet. Eddig ünnepeltek, most viszont ideje volt visszatérni ahhoz, amit félbehagytak: az Isten előtti bűnvalláshoz és bűnbánathoz.

Igen, a vezetők valóban mondták korábban az embereknek, hogy ne szomorkodjanak, ne bánkódjanak tovább a vétkeik miatt. Ez azonban nem jelenti, hogy a kesergés és a bűnvallás szükségtelen volna. Az ünneplés után vissza is kellett térniük a kellő bűnbánat gyakorlásához.

Az események itt bemutatott módja nem jelzi feltétlenül, hogy az örömnek és a bűnök megvallásának mindig ebben a rendben kell történnie, de arról sincs szó, hogy állandóan fordított sorrendet kellene tartani. Általában előbb gyakorlunk bűnbánatot, majd utána ünneplünk, de az is lehet, hogy először kellene ünnepelnünk Istent az életünkben. Hiszen Róm 2:4 verséből megtudjuk, hogy „az Istennek jósága” az, ami „megtérésre indít”. Tehát Isten jósága az, aminek dicsőítésre és ünneplésre kell késztetnie, miközben arra is emlékeztet, hogy szükségünk van a megbocsátására, a megtisztító és újjáteremtő hatalmára.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: