Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, „Isten törvényének tanítása” c. fejezet, 410-413. o.

„Most kinyilvánították Isten ígéreteibe vetett hitüket. Isten elfogadta bűnbánatukat; s örvendezhettek, tudva, hogy Isten megbocsátotta bűneiket és újra kegyelmébe fogadta népét…

Az Úrhoz fordulás minden őszinte alkalma maradandó örömet hoz az életbe. Amikor a bűnös a Szentlélek befolyása alá kerül, meglátja az emberi szív csodálatos vizsgálójának szentsége és a maga vétkes, szennyes volta közötti különbséget. Magát elítélt bűnösként látja. De nem kell kétségbeesnie, mert Krisztus megszerezte számára a bocsánatot. Örömmel töltheti el az a tudat, hogy Isten megbocsátotta bűneit, és bűnbocsátó mennyei Atyja szereti. A bűnbánó bűnöst Isten magához öleli szeretetével és körülveszi dicsőségével. Bekötözi sebeit, megtisztítja bűneitől és az üdvösség ruhájába öltözteti” (i. m. 412-413. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Milyen feltételek mellett tapasztalhatjuk, hogy „az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Neh 8:10)? Vagyis van, amit meg kell tennünk, hogy érezhessük Isten hatalmát és megbocsátását az életünkben? Ha igen, mi az?

2) Hogyan találunk kellő egyensúlyt a bűneink miatti szomorkodás és az Úrban való öröm között? Vajon nem ellentétes egymással ez a kettő? Hogyan ad választ erre a kérdésre a törvény és az evangélium kapcsolata (lásd Róm 3:19-24)?

3) „…menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Neh 8:10) – mondta Nehémiás a népnek. „…egyetek valami finomat, igyatok valami jót, és juttassatok belőle azoknak, akiknek nincs – és mindezt azért tegyétek –, mert a mi Urunk szent napja ez” (RÚF)? Mit tanulhatunk ebből az Úrban való öröm módjáról? Mit jelent ebben az összefüggésben az, hogy „szent”?