A TÖRVÉNY SZELLEMÉVEL ELLENTÉTESEN

Olvassuk el Neh 5:6-8 és 2Móz 21:2-7 verseit! Mi gerjesztette haragra Nehémiást?

Még ha ez számunkra nehezen érthető is, az ókori világ kulturális normája volt a rabszolgaság. A szülők vagy maguk állhattak rabszolgának, vagy a gyermeküket adhatták el. Társadalmilag és a törvény szerint is a szülőnek jogában állt eladni a fiait és a lányait. Isten azonban szabadságot akar adni, ezért ezt a szokást úgy szabályozta Izraelben, hogy a hitelezőknek minden hetedik évben szabadon kellett bocsátaniuk a szolgáikat. Így védte Isten a népet attól, hogy örökös rabszolgák legyenek. Ezzel mutatta be, hogy szabad életet szeretne népének.

A törvény ugyan megengedte, hogy kölcsönt adjanak egymásnak, a kamat felszámítását viszont már nem (az uzsorakamat elleni bibliai rendelkezéseket lásd: 2Móz 22:25-27; 3Móz 25:36-37; 5Móz 23:19-20). A környező népeknél megszokotthoz képest még kevésnek tűnt az a kamat, amit a vezetők felszámoltak. Havonta 1%-ot kellett fizetniük. A Kr. e. VII. századból származó mezopotámiai szövegek azt mutatják, hogy az ezüst éves kamata 50%, a gabonáé pedig 100% volt. Így az éves szinten felszámított 12% kamat alacsonynak mondható a mezopotámiai országok gyakorlatához képest. Isten Igéje szerint a hitelezők részéről az volt a helytelen, hogy kamatra adtak kölcsön (Neh 5:10), érdekes módon azonban a nép emiatt nem is panaszkodott. Minden más a társadalmi norma és a törvény előírásai szerint történt. Miért gerjedt tehát Nehémiás „nagy haragra”? Érdemes megfigyelni, hogy Nehémiás nem kezdett azonnal cselekedni, hanem jó alaposan fontolóra vette a dolgokat. Csodálatra méltó, hogy Nehémiás olyan határozottsággal fogott a dolog elrendezéséhez. Nem hagyott figyelmen kívül semmiféle sérelmet csak azért, mert az a szó szoros értelmében véve nem jelentett törvényszegést, vagy társadalmilag elfogadhatónak számított, vagy még „kedvezőbb” is volt más országok gyakorlatához képest. Ebben a helyzetben a törvény szellemét sértették. Különösen az anyagi nehézségek időszakában az embereknek kötelességük volt egymást segíteni. Isten az elnyomottak és a szűkölködők oldalán áll, ezért is küldött prófétákat, hogy szólaljanak fel a szegényekkel szemben elkövetett gonoszságok és erőszakos cselekedetek ellen.

Hogyan fordulhat elő, még ha nem is szándékosan, hogy a törvény betűje szerint járunk el, de megsértjük a törvény szellemét (lásd Mik 6:8)?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: