SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 3–4; Ezsdrás 7:10; Nehémiás 1:1-11;
Dániel 8; 9:24-27; Róma 8:28-29; 9
„Áldott az Úr, atyáink Istene, aki erre indítá a király szívét, hogy megékesítse az Úr házát, mely Jeruzsálemben van” (Ezsd 7:27).
Vajon Isten minden embert elhív valamilyen feladatra? Vannak olyan kritériumok, amelyek egyeseket alkalmasabbá tesznek bizonyos munkára? E jellegzetes tulajdonságokra másképp tekint-e Isten, mint az emberek? A legtöbben bizonyára igennel felelnénk, főként az utóbbi két kérdésre. Van, akit Isten a neveltetése és a tapasztalatai által készít fel valamilyen konkrét tisztre, mást pedig egyszerűen azért választ ki a szolgálatra, mert készséges és alázatos. Mégsem mindig könnyű eldönteni, hogy mi Isten elhívása az életünkben. A Biblia tele van olyan emberek történeteivel, akiket Isten egy meghatározott feladatra választott ki.
Az Úr egy konkrét feladat végrehajtására hívta el Ezsdrást és Nehémiást: hogy felépítsék a romokat. Ebben az esetben az újjáépítés persze még sok minden egyebet is magába foglalt. Vissza kellett vezetniük Izrael népét Jeruzsálembe, hogy felépítsék a templomot és a várost. Ugyanakkor tanítaniuk is kellett az embereket Istenről, a legfontosabb pedig volt, hogy visszavezessék őket az Úrral való őszinte kapcsolatra. Ez valóban Istentől jövő elhívás volt, méghozzá különösen fontos.
Letöltés |