A király leveleket küldött Nehémiással a hóróni Szanballatnak és az ammonita Tóbiásnak, a folyón túli területek helytartóinak, ezzel Nehémiás tervének útját egyengette. Megparancsolta Ászáfnak, a királyi erdők őrének, hogy lássa el a kormányzót a szükséges faanyaggal a város, a falak és a templomkapuk újjáépítéséhez.
Mit tudhatunk meg Neh 2:9-10 verseiből az ellenállásról, amivel szembetalálta magát Nehémiás – és általában a zsidók?
Nehémiás Kr. e. 445/444 táján érkezett Jeruzsálembe. Úgy tűnik, az ellenállás már kialakult, mielőtt bármit tett volna, mivel a kormányzóknak átnyújtott kérései nyomán felütötték a fejüket a problémák. A Tóbiás zsidó név, a jelentése: „Jó az Úr” (sőt a fiának, Jóhanánnak is zsidó neve volt, „az Úr kegyelmes” jelentéssel), csakhogy Tóbiás Ammon kormányzója volt. Jeruzsálemet tehát ellenségek vették körül: északon Szanballat, Samária kormányzója, keleten Tóbiás, Ammon kormányzója, délen pedig az arab Gesem (Neh 2:18-19), aki alá tartozott Edom és Moáb területe. Szomorú, hogy a térség vezetői kirekesztették Nehémiást, mivel az elnyomottak ügyéért fáradozott. A bántalmazók ugyanis nem örülnek azok szerencséjének, akiket meg akarnak félemlíteni.
„Mivel [Nehémiás] katonai kísérettel érkezett Jeruzsálembe, ez jelezte, hogy valamilyen fontos küldetésben jött. Felkeltette a város közelében élő pogány törzsek féltékenységét, akik szabadjára engedték a zsidókkal szembeni ellenségeskedésüket, sértegetéseket és szitkokat szórva rájuk. A gonoszságban elől járó törzsek főemberei közül a Horonból való Szanballat, az ammonita Tóbiás és az arab Gesem kezdettől fogva kritikus szemmel nézték Nehémiás lépéseit, és megpróbálták tervét minden lehető eszközzel meghiúsítani és munkáját akadályozni” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 394. o.).
Még milyen bibliai történeteket találunk, amelyek azt mutatják, hogy ellenállásba ütközött, akit Isten elhívott akarata véghezvitelére? Szombaton beszélgessünk erről a csoportban!
Letöltés |