SZOLGÁLÓ MARADÉK

A prófécia szerint a maradék nép szabályos meghatározása ez: „akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12; lásd még 12:17). A Biblia történetében ezek a tulajdonságok jellemzik Isten népét a föld történelmének utolsó szakaszában. Az Ige feljegyzéseiben azonban e maradék cselekedeteinek a példáit is megtaláljuk, főleg azt, hogyan szolgálják az embereket.

Ebből a szempontból szinte ijesztő lehet Mózes példája 2Móz 32:1-14 szakaszában. Hogyan viszonyítható ebben az esetben Mózes fellépése a Jel 12:17 versében bemutatott maradékéhoz?

Haragjában Isten megfenyegette Izrael népét, hogy elpusztítja őket, és az Ábrahámnak adott áldás – miszerint leszármazottai nagy néppé válnak – Mózesre és családjára száll át (lásd 2Móz 32:10). Mózes azonban ezt nem akarta, hanem bátran vitába szállt Istennel. Azzal érvelt, hogy ha az Úr valóra váltaná a fenyegetését, azzal önmagára vetne rossz fényt (lásd 2Móz 32:11-13). Ám még ennél is messzebb ment, magát is feláldozta volna a nép helyett. Mózesnek sok küzdelme volt, amíg a pusztában vezette a népet, akik szinte a kiszabadulásuk pillanatától fogva panaszkodtak és perlekedtek, ő mégis azt mondta Istennek: Hogyha nem tudsz megbocsátani nekik, „törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál” (2Móz 32:32). Még az örökkévalóságról is kész lett volna lemondani, csak hogy megmenthesse azokat, akikkel közös úton járt. Milyen nagyszerű példája ez az önfeláldozó szeretetnek azok iránt, akik nem érdemlik meg! Az egész megváltási terv nagyszerű szimbóluma! „Amikor Mózes közbenjárt Istennél Izraelért, félénksége feloldódott mély felindultságában és szeretetében azokért, akikért Isten vezetésével oly sok mindent megtett. Az Úr meghallgatta könyörgését és elfogadta önzetlen imáját. Isten próbára tette szolgáját. Megpróbálta tévelygő és hálátlan népe iránt érzett hűségét és szeretetét. Mózes nemesen hordozta el ezt a próbatételt. Izraelért való fáradozása nem önző indítékból fakadt. Isten választott népének jóléte drágább volt számára saját személyes méltóságánál. Még annál a kiváltságnál is drágább volt, hogy atyjává válhatott volna egy hatalmas nemzetnek. Isten meg volt elégedve Mózes hűségével, szívének egyszerűségével és becsületességével, és mint hűséges pásztorra, rábízta azt a nagy feladatot, hogy Izraelt az ígéret földjére vezesse” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 277-278. o.).


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: