NAGYLELKŰSÉG

„…a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9:7) – a nagylelkű adakozás a keresztény élet egyik fontos oldala. A Bibliának hatnia kell az adakozásunkra és a fontossági sorrendünkre anyagi téren, a nagylelkűség azonban több annál, hogy odadobunk egy kis pénzt valamilyen ügyre, legyen az bármilyen nemes.

A nagylelkűség annak az embernek, „aki féli az Urat”, talán a legfőbb, meghatározó jellemzője az élethez való hozzáállásban, amint ezt a 112. zsoltár számos alkalommal említi. „Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végzi” (5. vers).

Mit tanítanak a következő versek a rászorulók iránti nagylelkűségről: 3Móz 25:35-37, Zsolt 119:36, 2Kor 8:12-15, 1Tim 6:17-19, 1Jn 3:16-18?

Pál az újszövetségi leveleiben a keresztény reménység forrásaként rendszeresen utalt Isten nagylelkűségére, ami abban mutatkozott meg a leginkább, hogy Jézus az életét adta értünk. Halála bennünket is késztet, hogy hasonlóan viszonyuljunk az emberekhez: „imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk” (Filem 1:6, RÚF). A nagylelkűség olyan alapállás az életben, ami széleskörű, bátor és befogadásra kész. Annyi minden hajt arra az egyéni életünkben, a társadalomban és a kultúránkban, hogy csak magunkra összpontosítsunk, a lehető legtöbbet igyekezzünk megtartani magunknak. Nézzünk szembe vele, a legtöbb ember esetében a hiba mindig ott van, hogy én, én, én. Amennyiben valódi a hitünk, arra sarkall, hogy meghaljunk az énünknek és inkább másokért éljünk. A hitünk segítségével próbálhatjuk meg elképzelni a világot és benne az embereket olyannak, amilyennek Isten látja, jóval és rosszal együtt. Ez az, ami arra indít, hogy amennyire lehet, igyekezzünk segíteni a szükségben lévőkön. Az adománygyűjtők és jótékonysági intézmények nagyon is tisztában vannak a nagylelkű életmód szerepével, ami mérhető és gyakorlati. Csakhogy a nagy adományok nem feltétlenül a nagylelkű élet mutatói (lásd Mk 12:41-44), hiszen az sokkal több és értékesebb bármilyen adománynál. Minden tettünkben jobban kell értékelnünk és gyakorolnunk a nagylelkűséget! A legtöbb ember esetében nem jön magától a jóindulat, amit tevékenyen és tudatosan kell kifejezésre juttatni az életünkben, elszakadva bűnös, önző emberi természetünk hajlamaitól.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: