ISTEN ORSZÁGÁNAK FONTOSSÁGI SORRENDJE

Jézus tanításai és az Újszövetség írói világossá tették: akik eldöntik, hogy Isten országának tagjaiként élnek, azoknak a világtól eltérő értékeket és fontossági sorrendet kell követni.

Milyen bátorítást kapunk Mt 6:25-33 verseiben? Ennek tudatában hogyan alakítsuk ki a fontossági sorrendünket?

Jézus azt tanította, hogy „több az élet az eledelnél és a test az öltözetnél” (Mt 6:25, ÚRK). Ezek fontos dolgok, de mindent Isten országának a fényé­ben kell látnunk, ami azt jelenti, hogy nagyon is valóságosan és gyakorlatiasan kell átrendeznünk az életünk fontossági sorrendjét. Amikor felismerjük: Isten az egész Bibliában arra szólít, hogy törődjünk az emberekkel, emeljünk fel másokat, ha Jézus lábnyomában igyekszünk járni, hívása az egyik legfontosabb dolgunk lesz. Ideális körülmények között ez abban segít, hogy kevésbé önmagunkra, hanem inkább másokra koncentráljunk. A megváltozott fontossági sorrendünk befolyásolja azt is, hogy milyen a kapcsolatunk azokkal, akik hatalommal bírnak felettünk, illetve az elnyomottakkal. A Biblia arra tanít, hogy amennyire lehetséges (lásd pl. Róm 13:1-7), tiszteljük a hatalmat és engedelmeskedjünk, azonban van egy pont, ahol nekünk is Péter szavait kell visszhangoznunk: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (ApCsel 5:29). Amikor Jézust ennél a kérdésnél akarták tőrbe csalni, válaszával egyensúlyba állította e két elvet: „Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek” (Mt 22:21). A hatalommal bírók, legyen az államhatalom vagy más, uralmukat gyakran fenyegetéssel vagy erőszakkal kényszerítik ki, tartják fenn. Amint Jézus életében láttuk, a hűség nem kívánja meg mindig, minden helyzetben a gonoszsággal szembeni tétlenséget. Ellen White a következőt írta például az amerikai rabszolgasággal kapcsolatban: „Amikor az emberi törvények Isten szavával és törvényével ütköznek, az utóbbinak kell engedelmeskednünk, legyen ennek bármilyen következménye. Országunk törvénye előírja, hogy a rabszolgát adjuk át urának, de ennek nem kell eleget tennünk, ugyanakkor el kell viselnünk e törvény megszegésének a következményeit. A rabszolga nem tulajdona senki emberfiának, Isten a jogos Ura. Ember nem formálhat jogot Isten alkotására, nem tulajdoníthatja magáénak” (Testimonies for the Church. 1. köt. 201-202. o.)!

Hol a határ a hatóságnak való engedelmesség és aközött, hogy kiálljunk azokért, akik különben egy elnyomó hatalom áldozatául esnének?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: