Foglaljuk össze a saját szavainkkal Ef 2:8-10 verseit! Ezek szerint milyen kapcsolat van a kegyelem és a jó cselekedetek között?

A Bibliából tudjuk: Isten többek között azért teremtett minket, hogy imádjuk Őt és szolgálatára legyünk a többi embernek. Csak elképzelni tudjuk, hogy a bűntelen világban milyen is lehetne ez!

Most csak a bűnbe süllyedt, megtört világot ismerhetjük. Szerencsénkre a megbocsátás és a gyógyulás útját megnyitja Isten kegyelme, amit Jézusnak a világ bűneiért hozott áldozata fejez ki és mutat be. Így még megtört állapotunkban is egyre inkább Isten kezemunkája lesz az életünk, és Ő felhasznál bennünket arra, hogy hozzá csatlakozva igyekezzünk gyógyítani a sebeket és helyreállítani a károkat mások életében (lásd Ef 2:10). „Azoknak, akik kapnak, adniuk kell másoknak. Mindenfelől segítségkérés hallatszik. Isten felszólítja az embereket, hogy örömmel szolgáljanak embertársaiknak” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 61. o.).

Tehát nem azért teszünk jót – látjuk el a szegényeket, emeljük fel az elnyomottakat, etetjük az éhezőket –, hogy üdvösséget szerezzünk vagy, hogy Isten elfogadjon. Krisztusban, hit által Isten máris elfogad, megvan minden, amire szükségünk lehet. Viszont elismerjük, hogy bűnösök és a bűntől szenvedő áldozatok is vagyunk egyszerre, Isten mégis szeret és megváltást ad. Továbbra is küzdünk az énközpontúság és a kapzsiság kísértéseivel, de Isten önfeláldozó és alázatos kegyelme új életformát és szeretetet kínál nekünk, ami át fogja alakítani az életünket.

A keresztre nézve a nagy és tökéletes áldozatot látjuk, amit Krisztus értünk hozott, és felmérjük, hogy ehhez mi semmit nem tehetünk hozzá. Ez viszont nem jelenti azt, hogy semmit nem kellene tennünk arra válaszul, amit Krisztusban kaptunk. Ellenkezőleg! Ezt nem hagyhatjuk felelet nélkül! Vajon mi volna jobb módja annak, hogy a ránk áradó szeretetre válaszoljunk, mint az, ha mi is szeretetet tanúsítunk mások iránt!?

Hogyan mutatják be 1Jn 3:16-17 versei, hogy milyen hatást kell kiváltania bennünk a keresztnek?