Lk 10:25-27 verseiben a Jézushoz forduló törvénytudó az ószövetségi törvények alapján szabályosan összefoglalta, hogy milyen az Isten szemé­ben kedves élet. Hogyan kapcsolódik egymáshoz a két parancsolat?

Amikor Jézust megkérdezték valamiről, a válaszát gyakran másként zárta, mint ahogy a kérdező fél várta volna. 3Móz 19:18 versében az áll, hogy „szeresd felebarátodat, mint magadat.” Úgy tűnik, a Jézus korabeli hívők sok időt és energiát szántak annak megvitatására, hogy milyen mértékig és korlátok között értendő a „felebarátra” vonatkozó elv.

Jézus már korábban is igyekezett tágítani a követői fogalmait ezt az elvet illetően, amikor kijelentette, hogy nemcsak szeretniük kell a felebarátaikat, hanem mindenkivel jót is kell tenni. „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 5:44-45, RÚF). Amikor azonban a vallási törvények szakértője próbára akarta tenni Jézust, visszatért a vitatott kérdéshez: „De ki az én felebarátom” (Lk 10:29)? Erre felelt Jézus az irgalmas samaritánus történetével, amivel nem a „felebarát” fogalmának meghatározását akarta adni, hanem lényegében ezt mondta: „Menj és légy a felebarátja bárkinek, akinek szüksége van a segítségedre” (lásd Lk 10:36-37)!

Olvassuk el Lk 10:30-37 szakaszát! Mi az érdekes abban, ahogyan Jézus összehasonlítja a három embert, akik észreveszik az út szélén fekvő, segítségre szoruló férfit?

Tanításaiban Jézus általában azokat bírálta a legélesebben, akik vallásosnak mutatták magukat, de nem törődtek a szenvedőkkel. „Az irgalmas samaritánus történetével Krisztus az igaz vallás természetét szemlélteti. Bemutatja, hogy az nem rendszerekből, hitvallásokból vagy szertartásokból áll, hanem abból, ha a szeretetet tettekkel fejezzük ki, a legnagyobb jót visszük véghez másokért, és igazán jók vagyunk” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 420. o.).

Amikor Jézus példával akarta bemutatni, mit vár Isten azoktól, akik a követőinek vallják magukat, egy kívülállóra mutatott, olyan valakire, akit általában nem tartottak hűségesnek Istenhez. Amikor mi is azt tudakoljuk Jézustól, mit kell tennünk, hogy örök életet nyerjünk, végeredményben nekünk is ezt tanítja: menj és legyél a felebarátja mindenkinek, aki szükséget lát!