Vigasztaló a tudat, hogy Isten látja és hallja a szegények, elnyomottak kiáltását. Az viszont egészen elképesztő, hogy Jézusban Isten a világ legembertelenebb, legkegyetlenebb és legigazságtalanabb bánásmódját tapasztalta és viselte el. Egész életében, szolgálatával együttérzést és jóságot gyakorolt, mégis gyűlöletből, irigységből gyilkolták meg, igazságtalanul.

Attól kezdve, hogy gyötrődve imádkozott a Gecsemáné-kertben, majd elfogták, „kihallgatták”, megkínozták, kigúnyolták, keresztre feszítették, egészen a haláláig szenvedte a fájdalom, kegyetlenség, gonoszság fárasztó megpróbáltatásait, amelyekkel az elnyomó hatalom sújtotta, és mindezt még csak súlyosabbá tette ártatlansága, tisztasága és jósága. „…megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:7-8, RÚF). A megváltás történetén át nézve látjuk meg igazán Jézus értünk hozott áldozatának csodálatos voltát, de nem szabad elfelejtenünk a brutalitását sem a kiállt szenvedésének, sem a vele szemben elkövetett igazságtalanságnak!

Mit fejez ki Ézs 53:3-6 szakasza arról, ami Jézussal történt, aki ártatlanul szenvedett a vétkesekért? A próféta szavai hogyan segítenek megérteni, hogy mit vállalt Jézus értünk?

Jézus személyében Isten tudja, hogy milyen érzés gonoszság és igazságtalanság áldozatává válni. Felháborító, ha kivégeznek egy ártatlan embert, Isten meggyilkolása azonban még inkább az. Isten annyira azonosult velünk megtört, bűnbe süllyedt állapotunkban, hogy nem vonhatjuk kétségbe együttérzését, könyörületét és hűségét. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt” (Zsid 4:15). Mennyire bemutatja ez Istenünk jellemét! Fel sem tudjuk fogni Isten jóságát, amire a kereszt rámutat!