SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 53:3-6; Máté 12:15-21; 21:12-16;

Márk 11:15-19; Lukács 1:46-55; 4:16-21; 7:18-23

„Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meg­gyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét” (Lk 4:18-19).

Testet öltése egyéb okai mellett Jézus azért jött el, hogy bemutassa, milyen Isten. Ezt a tanításaival, az áldozatával és az életével tette, vagyis azzal, ahogyan a hétköznapi emberekkel bánt. Sok cselekedete azonnali, valóságos változást hozott az emberek életében.

Az ószövetségi próféták előre szóltak a Messiás szolgálatának erről az oldaláról, mint ahogy Jézus anyja, Mária tette vagy maga Jézus is, amikor az első lejegyzett prédikációjában (Lukács 4. fejezete) összefoglalta küldetése lényegét. Jézus története elmondásakor az evangélium írói gyakran az ószövetségi próféták szavaival magyarázták el, hogy mit miért tett. Az életét ezzel egyértelműen e próféták hagyományai szerint mutatták be, aminek részét képezte a könyörület a szegények és az elnyomottak iránt.

A vallási vezetők azonban fenyegetést láttak Jézusban. Az igazságtalanság és a kegyetlenség iszonytató példája, ahogyan elfogták, hamisan megvádolták, majd keresztre feszítették. Jézusban Isten különös módon tudja, hogy milyen érzés, ha valakivel igazságtalanul bánnak. A halálával mindenki előtt lelepleződött a gonoszság borzalmas volta, de feltámadásával győzött az élet, a jóság és az üdvösség.