Isten világosan körvonalazta Izrael népére vonatkozó tervét, ők azonban csak ritkán éltek igazán annak fényében. Nem sok generációval azután, hogy elfoglalták új országukat, arra kérték Sámuelt, a prófétát és bírát, hogy nevezzen ki egy királyt népük vezetőjéül, „mint minden népnél szokás” (1Sám 8:5).

Mire figyelmeztetett 1Sám 8:10-18 szakaszában a próféta, miután a nép királyt kért?

Sámuel a kérést úgy értelmezte, hogy Izrael még egy lépést tett a más népekhez való hasonulás felé. Igyekezett ugyan tanácsolni az első királyt, Sault, mégsem telt el sok idő addig, míg valóra vált a próféciája. Izraelben a királyság korának tetőpontján Dávid és Salamon sem kerülte el a hatalom kísértéseit, romlását és túlkapásait. Izrael és Júda királyainak uralkodása idején Isten prófétákat küldött, hogy kifejezzék akaratát és emlékeztessék a vezetőket meg a népét, milyen felelősséget rótt rájuk Isten a társadalmuk elfeledett tagjait illetően. A héber próféták írásaiban folyamatosan, újból és újból hangzik a felhívás, hogy helyesen éljenek és teremtsenek igazságot a társadalomban. A próféták rendszeresen és sürgetően szálltak szembe a nép és a vezetők hűtlenségével, főképpen azoknak hangjaként, akik a saját érdekükben nem tudtak szót emelni, és azért voltak nehéz helyzetben, mert a nép nem követte Isten akaratát. Az ószövetségi próféták szenvedélyes hangvételéről szólva Abraham Joshua Heschel szembeállítja a mi nyugalmunkat a próféták igazságot követelő hangjával. „Világszerte előfordulnak olyan dolgok ma is, amelyek a prófétákat borzalommal töltötték el… Az igazságtalansággal szembeni heves türelmetlenségüket hisztérikus kirohanásnak vélhetjük. Mi magunk is folyamatosan tanúi vagyunk igazságtalan tetteknek és a képmutatás, a hamisság megnyilvánulásainak, gyalázatos, nyomorult dolgoknak, de ezek csak ritkán hoznak ki a sodrunkból vagy izgatnak fel túlságosan. A próféták számára azonban már a kisebb igazságtalanságok is kozmikus méretűnek tűntek” (Abraham Joshua Heschel: The Prophets. New York, 1962, Jewish Publication Society of America, 3-4. o.). A próféták szavai által bepillanthatunk Isten szívébe és gondolataiba. Az Ő nevében szólva segítenek, hogy az Úr könnyes szemével lássuk meg a világunkban lévő igazságtalanságokat és szenvedést. Szenvedélyes hangjuk tettekre szólít, hogy működjünk együtt Istennel, enyhítsük és orvosoljuk a körülöttünk élők elnyomását, szenvedését.

Hogyan akarunk időnként mi is úgy tenni, „mint minden népnél szokás” (1Sám 8:5), amivel talán önmagunknak vagy másoknak ártunk?