SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 19:1-13; 1Sámuel 8:10-18;

Ézsaiás 1:15-23; Ezékiel 16:49; Ámósz 5:10-15; Mikeás 6:8

„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik 6:8).

Az ószövetségi próféták a Biblia legérdekesebb jellemei közé tartoznak. Nem lehetett mindig kellemes a társaságuk, de metsző hangjuk, bátor üzenetük, fájdalmuk, haragjuk és dühük miatt lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni őket. Alkalmanként még a tetteikkel is szemléltették az üzenetüket.

Isten elsősorban Izraelhez és Júdához küldte őket, a kiválasztott népet hívogatták vissza ahhoz, amire Isten kiválasztotta őket. A népet és vezetőit túl könnyen magával ragadta a környező népek életmódja meg a bálványaik. A próféták hálátlan feladata volt, hogy megtérésre késztessék népüket, időnként Isten szeretetére, a múltban értük végbevitt tetteire emlékeztetve, máskor pedig az Istentől való eltávolodás következményeire figyelmeztetve.

Amint látni fogjuk, a szegények, rászorulók és gyámoltalanok elnyomása volt az egyik legnagyobb bűn, ami miatt figyelmeztették a vezetőket és a népet. Igen, helytelen a bálványimádás, valóban rossz a hamis vallási szokások követése, de a gyengék és a szegények kihasználása is elítélendő!