Amint már megjegyeztük, Isten látja és hallja a gyötrődőket és a bajban lévőket. A Zsoltárokban többnyire olyanok kiáltanak, akik Istenben bíztak, mégsem látják, hogy megtörténne az igazságszolgáltatás. Úgy tűnhet, hogy Isten jóságának, igazságának és hatalmának kijelentései felett elsöprő erővel tarol a sok igazságtalanság és az elnyomás, amit a zsoltárosok tapasztalnak és látnak. Mégis olyanok gondolatait olvashatjuk, akik tovább énekelnek, az események sem az életüket, sem a hitüket nem oltották ki. Él még bennük a remény. Sürgetve kérik Istent, hogy cselekedjen, még mielőtt túl késő lenne, mielőtt a gonosz diadalmaskodna, mielőtt elvesznek az elnyomottak az ellenük támadó gonoszság súlya alatt. A zsoltárok könyve írói így akarnak hidat képezni a hitük megerősítése és az élet megpróbáltatásai, tragédiái között.

El tudjuk képzelni Zsolt 9:8-10 és 14-21 alapján, hogy milyen helyzetben volt Dávid, a zsoltáros? Látjuk a feszültséget az Isten jóságába vetett hite és az akkori tapasztalata között? Te hogyan vészelted át a hitharcokat a nagyon nehéz megpróbáltatások idején?

A zsoltárok könyvében e feszült helyzetre válaszként újból és újból a reménységnek és Isten jóságának, igaz ítéletének ígérete hangzik. Most úgy tűnhet, hogy a gonoszság és az igazságtalanság győz, Isten azonban meg fogja ítélni a gonoszokat és az igazságtalanokat. Megbünteti őket, azokat pedig majd helyreállítja és megújítja, akiknek ártottak és akiket elnyomtak. C. S. Lewis a Reflections on the Psalms (Gondolatok a Zsoltárokról) című könyvében leírja, eleinte meglepődött azon, hogy a Zsoltárok újból és újból érzékeltetik, íróik mennyire várják Isten ítéletét. Megfigyelése szerint a Biblia sok mai olvasója fél az ítélettől, viszont ahogy látja, az eredeti zsidó nézőpont és írók szerint „végül meghallják majd emberek ezreinek a hangját, azokét, akiket megfosztottak a javaiktól, de akiknek az oldalán áll az igazság. Ők valóban nem félnek az ítélettől. Tudják, hogy ügyük vitathatatlan, csak meg kell hallgatni őket. Amikor Isten eljön ítéletet tartani, végül hallatszani fog a hangjuk” (C. S. Lewis: Reflections on the Psalms. New York, 1958, Harcourt, Brace and Company, 11. o.). A Zsoltárokban azt látjuk, hogy van remény az elnyomottak számára még most, jelenlegi szenvedéseik és csalódásaik között is.

Milyen okunk van arra, hogy valóban várjuk az ítéletet és ne féljünk tőle?