Olvassuk el Mt 22:37-40, majd pedig 2Móz 20:1-17 szakaszát! Hogyan segít Jézus összefoglalása megérteni a parancsolatok jelentését?

A Tízparancsolat az alkotmányhoz hasonlítható. Egy rövid bevezetés kifejti, hogy mi az alapja a kijelentéseknek – ebben az esetben az, hogy Isten kiszabadítja népét –, majd a dokumentum felsorolja azokat a meghatározó elveket, amelyeknek talaján kell a népnek állnia. Itt meghatározott parancsolatokat találunk arra vonatkozóan, hogy miként élhetnek az emberek a legjobban Isten és egymás iránti szeretetben. Nem csoda, hogy ezek az irányelvek képezik az alapját számos keresztény örökségű nemzet törvényeinek. E kijelentések közül több rövid, mégsem szabad alábecsülnünk hatásuk kiterjedését, valamint azt, hogy a Tízparancsolat az élet törvényeként valójában mennyire átfogó. Például a hatodik parancsolat – „Ne ölj” (2Móz 20:13) – összegzi és magába foglalja az „igazságtalanság minden olyan” cselekedetét, „amely hajlamos az élet megrövidítésére…” Idetartozik még a „szükségben lévőkről vagy a szenvedőkről való gondoskodásunk önző semmibevevése” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 265. o.). Hasonlóképpen a lopás tiltása (lásd 2Móz 20:15) elítéli „a rabszolgákkal való [helytelen] bánásmódot, és megtiltja a területeket hódító háborúkat is… Megköveteli a tartozások és a munkabérek jogos és tisztességes meg- és kifizetését”, valamint megtiltja, „hogy hasznot húzzunk mások tudatlanságából, gyengeségéből vagy szerencsétlenségéből” (i. m. 265-266. o.). Könnyű azt mondani magunkról, hogy nem vagyunk rossz emberek. Például ha nem veszünk részt gyilkosságban vagy nyilvánvaló lopásban, úgy tűnhet, hogy minden rendben van velünk. Amikor azonban Jézus a parancsolatokról beszélt, rávilágított, hogy nem azzal teszünk eleget a törvénynek, ha csupán tartózkodunk bizonyos dolgok elkövetésétől. Isten törvényét áthághatjuk gondolatban, indítékainkkal, sőt azzal is, ha nem tesszük meg azt, amiről tudjuk, hogy az lenne a helyes (lásd Mt 5:21-30). Képzeljünk csak el egy társadalmat, amelyben a Tízparancsolat egészét komolyan veszik és megélik! Aktív, mindenre rezonáló közösség lenne, mindenki készségesen cselekedne az Isten iránti szeretete alapján, szeretettel, törődéssel fordulna a másik ember felé.

Vajon miért hajlunk arra, hogy „szűken” értelmezzük a Tízparan­csolatot, gyakran figyelmen kívül hagyva életünk e fontos elveinek szélesebb körű alkalmazását? Miért könnyebb a szűkebb értelmezést követni?