Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, „A teremtés” c. fejezet, 18-25. o.

„ťAz Isten szeretetŤ (1Jn 4:16). Lénye, törvénye szeretet. Ez mindig így volt és mindig így is lesz. ťA magasságos és felséges, aki örökké lakozikŤ, akinek ťösvényei örökkévalókŤ, nem változik. Nála ťnincs változás, vagy változásnak árnyékaŤ (Ézs 57:15; Hab 3:6; Jak 1:17).

A teremtő erő minden megnyilvánulása a végtelen szeretet egy-egy kifejeződése. Isten korlátlan uralma együtt jár az áldások teljességével, amelyet minden teremtett lénynek felkínál” (i. m. 7. o.).

„Ha az emberek az Úr javainak hűséges sáfáraiként végeznék a kötelességüket, senki nem kiáltana kenyérért, nem volna szenvedés a nyomor miatt, senki nem élne ruhátlanul, ínségben. Az emberek hűtlensége miatt süllyedt az emberiség a szenvedés állapotába… Isten a sáfáraivá tette az embereket, nem kárhoztathatjuk Őt a szenvedésért, a gyötrelemért, a mezítelenségért és az ínségért. Az Úr bőségesen biztosított mindent, mindenkinek” (Ellen G. White: Welfare Ministry. 16. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Olvassuk el ismét figyelmesen az iménti idézetet Ellen White-tól! Mi a lényege? Végeredményben tehát ki a felelős a világban tapasztalható nagy szegénységért? Ezek szerint miért olyan fontos hűséges sáfárként élni?

2) A bűn okozta megtörtség több ezer éve után lehetséges egyáltalán jónak látni a teremtett világot? Hogyan segíthetünk másoknak mi, akik hiszünk a Teremtő Istenben, hogy meglássák a jót a természetben?

3) Mit értünk a sáfárság szó alatt? A heti tanulmányunk szélesítette-e a sáfárságról alkotott képet bennünk, különösen azzal kapcsolatban, hogy Isten mire hívott el bennünket?

4) Mennyiben viszonyulnánk másként az emberekhez, bánnánk velük máshogy, ha észben tartanánk, hogy Isten minden embert a saját képére teremtett és mindenkit szeret?

ÖSSZEFOGLALÁS: Isten jó és teljes, egész világot teremtett, az emberekre pedig rábízta, hogy őrizzék és védjék azt. A bűn ugyan megtörte az Isten eredeti terve szerinti kapcsolatokat, de továbbra is az a szerepünk, hogy jó sáfárként őrizzük a természetet és törődjünk embertársainkkal. Ez is egy módja annak, hogy Teremtőként tiszteljük az Urat.