A családunk tagjai lehetnek azok, akik elsőként, a legtermészetesebb módon fogadják, ha az evangéliumról beszélünk. Nincs ennél fontosabb misszióterület!

Mire következtethetünk Jn 1:40-42 szakaszából a családi körben történő bizonyságtevéssel kapcsolatban? Lásd még 5Móz 6:6-7; Ruth 1:14-18!

Lelkes beszámoló. András nem csupán beszélt a történtekről. Elintézte, hogy testvére, Simon is találkozhasson Jézussal. Lelkes beszámoló és személyes bemutatás – milyen egyszerű módja ez annak, hogy megismertessük az evangéliumot a rokonainkkal! A bemutatás után András hátralépett. Onnantól kezdve Jézus és Péter már személyes ismerősök lettek.

A gyerekek hitre nevelése. A családban sokszor megfeledkeznek a gyerekekről, mintha ők még nem érthetnék meg igazán az evangéliumot. A szülők talán tévesen azt feltételezik, hogy a gyerekek majd egyszerűen magukba szívják a család lelkiségét. Ezt nem vehetjük természetesnek! Míg a gyerekek és a fiatalok valóban tanulnak a megfigyelt minta utánzásából is, az is igaz, hogy az Úr családjának fiatal tagjaira komolyan oda kell figyelni, lehetőséget adva nekik az Istennel való személyes találkozásra. Mózes ötödik könyve 6. fejezete ezt erősíti meg: fontos megtalálni a vallási nevelés leghatékonyabb módját! Mindenkit rendszeres egyéni és családi áhítatokra kell bátorítani otthon. Fordítsunk időt és energiát a gyerekekre és a fiatalokra!

Mit tanulhatunk Naomi bizonyságtevéséből? Ruth 1:8-22

Ruth látta Naomit a legrosszabb pillanataiban is: amikor el akarta magától taszítani a menyét és amikor dühösen és letörten panaszkodott Istenre, a veszteségeit sorolta (Ruth 1:15, 20-21). Ruth szavainál nincs ékesebb bizonyíték arra, hogy a fiatalok úgy is elkötelezhetik magukat a tökéletes Isten mellett, ha nem tökéletes szülő révén ismerik meg Őt.

Az otthon a legfontosabb misszióterület. Ezek szerint hogyan viszonyuljunk a velünk élőkhöz? Írjuk össze a családban, mi mindent tehetünk azért, hogy a nem hívő rokonainkat Krisztushoz vezessük!