Olvassuk el a „Babilon udvarában” c. fejezetet Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 297-304. oldalán; az „Öröm az Úrban” c. fejezetet Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 85-93. oldalán!

Nem tisztelik Isten követőit. „Krisztus vallása a gondolatok és a tettek magasabb szintjére emeli az üzenet befogadóját, mialatt az egész emberiséget ugyanúgy Isten szeretetének tárgyaként mutatja be, amit Fia áldozata árán vett meg. Jézus lábánál a gazdag és a szegény, a tanult és az iskolázatlan találkozik, és nem gondolnak a társadalmi rangjukra vagy a világi nagyságra. Minden földi különbséget elfelejtünk, amikor arra tekintünk fel, akit a mi bűneink szegeztek át. Az emberi büszkeséget, önteltséget és a társadalmi rétegződést megszégyeníti annak az önmegtagadása, leereszkedése és végtelen szeretete, akit a menny felmagasztalt. A tiszta, hamisítatlan vallás azzal mutatja be mennyei eredetű elveit, hogy egységbe vonja mindazokat, akiket az igazság megszentelt. Mindannyiukat a vére által váltotta meg Jézus, egyaránt tőle függnek” (Ellen G. White: Gospel Workers. 330. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Beszéljük meg az osztályban a vasárnapi kérdésre adott válaszunkat!

2) Milyen elveket találunk a fenti White-idézetben, ami forradalmi változást hozna a családi életünkben, ha alkalmaznánk?

3) Mennyire segíti a gyülekezetünk a hívők fiatalabb nemzedékét? Mit tehet a csoportunk, hogy erősítsük a közösséget ebben a fontos feladatban?

4) Milyen kihívásokkal találkozunk, miközben szeretnénk továbbadni a hitünket a következő nemzedéknek?

5) A kultúránkban milyen pozitív és negatív hatások figyelhetők meg a családdal kapcsolatban?