HALÁL

Emberként ismerjük a halál valóságát. Olvasunk róla, látjuk vagy talán éppen most kell szembenéznünk vele.

Olvassuk el 1Kor 15:26 versét! Mit ír Pál a halálról? Miért fogalmaz így?

A szeretteiket elvesztők közül ki ne tapasztalta volna, hogy milyen rettenetes ellenség a halál?! Másrészt viszont a halottaknak „jó”. Aki az Úrban hisz és úgy hal meg, miután lehunyja a szemét, mintha egy szempillantásnyi idő telne el addig, amíg feltámad a halhatatlanságra. „A hívő emberek számára a halál[nak]… nincs nagy jelentősége. A keresztények számára a halál csak elalvás, egy pillanatnyi csendesség és sötétség. A Krisztussal való élet Istenben elrejtett élet. »Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelen, akkor majd ti is Ővele együtt, megjelentek dicsőségben«” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2010, Advent Kiadó, 694. o.).

Valójában az élők, a hátramaradt barátok, családtagok tapasztalják a halál után az igazi fájdalmat. A gyász a veszteségre adott természetes, normális reakció, fájó érzés, ami akkor kerít hatalmába, ha a szeretteink közül elveszítünk valamit.

Nem mindenkinél egyforma a gyász folyamata, de az emberek általában több szakaszon mennek át. Haláleset idején az első és a legáltalánosabb reakció a sokk és a tagadás, még akkor is, amikor számítottunk arra, ami bekövetkezett. Ez egyfajta érzelmi védekezés, hogy ne taglózzon le hirtelen a veszteség. Két-három hónapig is eltarthat. Egy ideig talán állandóan a szerettünkön járnak a gondolataink, még az általános, mindennapi feladatok végzése közben is. Beszélgetés közben gyakran terelődik a szó a veszteségre vagy arra, akit elvesztettünk. Ez az időszak hat hónaptól egy évig is tarthat. A csüggedés és a depresszió a gyász hosszú időszaka, talán ez a legfájdalmasabb és a leghosszabb szakasz a gyászoló számára, ami alatt fokozatosan elfogadja a veszteséget. Ez idő alatt az érzelmek széles palettáját tapasztalhatja, dühöt, bűntudatot, megbánást, bánatot és nyugtalanságot. A gyásznak nem az a célja, hogy minden fájdalmunkat vagy a veszteségünk emlékeit elvegye. A gyógyulás utolsó fázisában újból elkezdenek érdekelni bennünket a napi tevékenységek és kezdjük normálisan végezni a mindennapi teendőinket.

Milyen vigasztaló gondolatokat találunk a következő igeszakaszokban? Róm 8:31-39; 1Kor 15:52-57; Jel 21:4


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: