A bűn minden rontása között, ami az emberiséget sújtotta, leszámítva a fizikai szenvedést és a halált, vajon mi szenvedett annyit a bűn pusztító következményeitől, mint a család? Mintha felesleges lenne a „nem működő család” kifejezés, hiszen melyik család nem működik rosszul bizonyos értelemben?

A halál után a válás az egyik legrosszabb dolog, ami egy családot érhet. A szörnyű válságon átmenő emberek az érzelmek teljes skáláját megélik. Talán a legelső és a legáltalánosabb érzés ilyenkor a bánat, ami egyéntől függően több hónaptól több évig is tarthat, eltérő intenzitással. Néhányan félelmet éreznek – félnek az ismeretlentől, az anyagi gondoktól és attól, hogy nem tudnak megbirkózni a helyzettel. Mások a depresszió, a düh és igen, a magány időszakát élik át.

Milyen általános elveket szűrhetünk le a következő versekből? Mal 2:16; Mt 5:31-32; 19:8; 1Kor 7:11-13

„Az egyháznak mint Krisztus megmentő eszközének szolgálnia és támogatnia kell minden egyes tagját szükségleteikben, hogy mindenki eljuthasson az érett keresztényi életre. Ez különösen igaz akkor, amikor a tagok olyan életre szóló döntések előtt állnak, mint a házasság, valamint olyan lesújtó tapasztalatok előtt, mint amilyen a válás. Amikor egy házaspár kapcsolatát törés veszélyezteti, minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenni a házasfeleknek és a gyülekezet vagy a család azon tagjainak, akik szolgálnak nekik, hogy az isteni alapelvekkel összhangban helyreállítsák a megsebzett kapcsolatokat (Hós 3:1-3; 1Kor 7:10-11; 13:4-7; Gal 6:1).

A helyi gyülekezet vagy más egyházi szervezetek által beszerezhetők olyan segédanyagok, amelyek segíthetnek a tagoknak a szilárd keresztény otthon kialakításában. Ezek lehetnek 1) programok, amelyek irányelveket adnak jegyeseknek; 2) olyan segédanyagok, amelyek a házaspárok és családjuk számára tartalmaznak utasításokat; 3) valamint olyan programok, amelyek a törést szenvedett családok és az elváltak számára adnak támogatást” (Hetednapi adventista gyülekezeti kézikönyv, 19. kiadás. Budapest, 2015, Advent Kiadó, 195. o.).

Milyen gyakorlati módon segíthetünk annak, aki válófélben van – ítélkezés nélkül?