A legfontosabb döntéseink közé tartozik, hogy kiket választunk barátainknak. Többnyire nem úgy indulunk el, hogy most barátokat szerzünk, a barátságok általában természetes módon alakulnak ki, miközben időt töltünk hasonló érdeklődési körű emberek társaságában.

A következő bibliaversekben milyen elveket találunk a barátok megválasztását illetően? Péld 12:25; 17:17; 18:24; 22:24-25

Péld 18:24 szerint, ha barátokat szeretnénk, barátságosnak kell lennünk. Előfordul, hogy az ember egyedül érzi magát, de a morózus, rossz hozzáállás taszítóan hat másokra. „Még a legkiválóbbaknak is vannak nem szerethető jellemvonásai. Amikor barátokat keresünk, válasszuk azokat, akik nem távolodnak el tőlünk, ha megtudják, hogy nem vagyunk tökéletesek! Mindkét oldalról szükség van a türelemre. Szeretnünk és tisztelnünk kell egymást a hibák, hiányosságok ellenére is, amelyeket mindenképp észreveszünk, mert ez a krisztusi lelkület! Legyünk alázatosak, ne bízzunk önmagunkban, illetve igyekezzünk türelmes kedvességet tanúsítani mások hibái láttán! Így eltűnik belőlünk az én-központú irigység és nagylelkűek, bőkezűek lehetünk” (Ellen G. White: Pastoral Ministry. 95. o.).

A barátság legismertebb történetei közé tartozik Dávid és Jonatán esete. Ha Saul, Izrael első királya, Jonatán apja hűséges, engedelmes lett volna, országa több nemzedéken át fennmarad, a trónt pedig Jonatán örökölte volna. Ám Saul bizonyságát adta, hogy érdemtelen az elhívásra, ezért Isten Dávidot választotta Izrael új királyául, kizárva Sault abból, ami máskülönben az övé lett volna. Kirívó példája ez annak, hogyan hat a család egyik tagjának (Saulnak) a döntése a másikra (Jonatánra).

Jonatán viszont nem haragudott Dávidra és nem is volt féltékeny rá. Inkább úgy döntött, hogy segít Dávidnak, védi az apja, Saul haragjával szemben. „Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát” (1Sám 18:1, RÚF). Milyen nagyszerű példa ez az igaz barátságra!

„Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Kor 15:33). Milyen tapasztalataink voltak barátokkal, akik talán nem akartak rosszat, végül mégis ártottak nekünk? A rossz társaság hogyan rontja meg a családi kapcsolatokat?