A Biblia a kapcsolatok könyve. Isten arra alkotott meg bennünket, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal. Csak nagyon kevesen élnek teljes elszigeteltségben. Először is, egyikünk sem jöhetne világra mások nélkül, de a születésünk után is szükségünk van arra, hogy valaki gondoskodjon rólunk, legalábbis amíg elérünk egy bizonyos kort, amikor – elméletileg –meglehetnénk magunkban. Persze még ha ez lehetséges is, ugyan ki akar így élni? A többségnek szüksége van az emberek társaságára és barátságára, vágyunk is rá. Szerethetjük a háziállatainkat, pl. a kutyánkat, de az igazán mély, tartalmas, illetve az életünket formáló kapcsolataink az emberekhez fűznek. Nem is csoda, hogy a család és a családi kapcsolatok különösen lényegesek az életünkben.

Mivel a legtöbben szinte állandóan találkozunk emberekkel, e kapcsolatok gyakran hatnak az életünk változásaira és ritmusára. A folyamat ugyanakkor kétirányú: amikor valaki kapcsolatba lép velünk, hat az életünkre, mi pedig az övére. Akár felismerjük, akár nem (sokszor észre sem vesszük), kapcsolataink jó és rossz irányba is vihetnek. Mennyire fontos tehát, hogy tudatosan pozitív hatást fejtsünk ki, kiváltképp a hozzánk legközelebb állókra – vagyis általában a családtagjainkra!

Olvassuk el a következő bibliaverseket! Mit árulnak el a kapcsolatainkról? Róm 15:7; Ef 4:2, 32; 1Thessz 3:12; Jak 5:16

Sok szempontból egyszerű az elv. Ha rendesen, kedvesen és együttérzéssel bánunk másokkal, jó hatással leszünk rájuk, akár jobbá is tehetjük az életüket. Jézus pozitív irányba fordította az emberek életét, és micsoda kiváltság, hogy mi is hasonlót tehetünk! Ne feledjük: a befolyásunk vagy jó, vagy rossz lesz, még ha csak burkoltan is! A hatásunk pedig sehol nem olyan erős, legyen akár rejtett, akár nem, mint a családunkban.

Nézzük meg Jézus következő két kijelentését Lk 11:34 és Mk 4:24-25 részeiben! Mit árulnak el az emberekkel való bánásmódunk fontosságáról?