Nem mindig úgy
alakulnak a dolgok,
mint balgán megálmodom.
Miért is venném zokon?
Épp így lehetek boldog!
Nem mindig azt
mondom, cselekszem végül,
mit „bölcsen” elterveztem…
Váratlant – vezetetten.
Dacos elmém már békül.
Nem mindig akkor
dől el nagy, fontos kérdés,
mikor előirányzom…
Idő kell, míg belátom:
Isten nem téveszt lépést!
Nem mindig ott
ragyog Fény, hangzik Válasz,
hol gondosan kimérem,
s rohanok, jaj, elérjem!
– Nem terv kell, csak alázat.
Mert már a TERV
öröktől fogva készen.
Jó sínpár van lerakva,
hogy éltem vonatja
ráfusson, célhoz érjen.