Olvassuk el Jel 12:17 versét! Sátán ki ellen indít teljes körű hadat a végidőben?

Az „egyebek”, avagy „maradék” azokat takarja, akik hűségesek maradnak Istenhez, míg a többség hitehagyó lesz (1Kir 19:18; Jel 2:24). Miközben a végidőben az emberek nagy része Sátán oldalára áll, lesz egy csoport, akiket Isten 1798 után támasztott, akik Sátán teljes haragjával szemben is hűségesek maradnak Krisztushoz.

Mi a maradék két jellemzője Jel 12:17 versében? Hogyan lehet az ember biztos abban, hogy Isten végidei maradék népéhez tartozik?

A végidei maradék megtartja Isten parancsolatait. A jelenések könyve 13. fejezete rámutat, hogy a Tízparancsolat első táblájának központi része lesz az utolsó idők küzdelmében. Az első négy parancsolat döntően Isten tiszteletével kapcsolatos. A végső krízisben az lesz a fő kérdés, hogy kit kell imádni. Míg a világi emberek úgy döntenek, hogy a fenevad képét fogják imádni, a maradék a Teremtő Istent tiszteli (Jel 14:7). A negyedik parancsolat, a szombat kifejezetten Istent nevezi meg mint Teremtőt, ezért is lesz majd kulcsfontosságú szerepe ennek a parancsolatnak a végső válságban.

A végidei maradék második jellemzője, hogy náluk van „a Jézus bizonyságtétele, a prófétaság lelke” (Jel 19:10). Ezt a verset Jel 22:9 szakaszával összevetve azt látjuk, hogy János „atyjafiai”, a próféták megtartják a könyv beszédeit. „Jézus bizonyságtétele” tehát arra utal, hogy prófétái által Jézus bizonyságot tesz az igazságról, mint ahogyan azt János által is tette (Jel 1:2). A jelenések könyve megmutatja, hogy a vég idején Isten népét a prófétaság ajándéka vezeti át a nehéz időkön, miközben Sátán minden erejét megfeszítve igyekszik megtéveszteni és elpusztítani őket. Adventistaként Ellen G. White szolgálata és írásai által a prófétai betekintés ajándékát kaptuk.

Ki mit tart „a prófétaság lelke” által adott leginkább lenyűgöző megvilágításnak? Milyen kötelezettséget ró ránk ez az ajándék úgy egyénileg, mint közösségileg?