TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 3. köt., Budapest, 2010, Advent Kiadó, „A bűntelenség és üdvösség kérdései” c. fejezet, 321-325. o.

Sokan vitatják, hogy pontosan kiket takar a száznegyvennégyezer meghatározás. A jelenések könyvéből nyilvánvalónak tűnik, hogy ők Isten népének utolsó nemzedéke a világ történelmének záró napjaiban. Tudjuk, hogy védelmet kapnak, de átélik az utolsó hét csapás próbaidőszakát (lásd Zsolt 91:7-16), a hűségük minden múltbeli nemzedékénél keményebb megpróbáltatás előtt áll. Isten azonban nem jelentette ki, hogy pontosan ki tartozik abba a csoportba, kilétük az egyik titok, amit megtartott magának (5Móz 29:29). Csak a jövőben derül majd fény rá, hogy ki a része a megmentett szentek csoportjának. „Krisztus szavai szerint lesznek olyanok a gyülekezetben, akik majd mesékkel és feltevésekkel állnak elő, holott Isten nagyszerű, felemelő és nemesítő igazságokat adott, melyeket mindenkor az értelem kincsesházában kellene őriznünk. Amikor emberek magukévá teszik ezt vagy azt az elméletet, amikor valami olyasmire kíváncsiak, amit nem szükséges tudniuk, akkor Isten nem vezeti őket. Nem Isten terve, hogy az emberek valami olyat hirdessenek, amit feltételezniük kell, amit az Ige nem tanít. Nem Isten akarata, hogy követői összeütközésbe kerüljenek olyan kérdések kapcsán, melyek nem hatnak építőleg, mint például az, hogy kik alkotják majd a száznegyvennégyezret. Ezt Isten választott népe rövid időn belül kétséget kizáróan tudni fogja” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., Budapest, 1999, Advent Kiadó, 166. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Gondolkodjunk el a következőn: „Minden Istentől kapott erőnkkel törekedjünk arra, hogy a száznegyvennégyezer között legyünk” (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary, 7. köt., 970. o.)! Hogyan ültethetjük át a gyakorlatba ezt a tanácsot? Miként hat az igyekezetünk a napi döntéseinkre?

2) A száznegyvennégyezer végidei szent fontos jellemzője, hogy új éneket énekelnek, amit rajtuk kívül más nem tud. Ez annak a tapasztalatnak az éneke, amiben a történelem más csoportjának nem volt része (Jel 14:3-4; 15:2-3). Ha a saját életünkre gondolunk, mi vajon énekeljük az Istennel szerzett friss tapasztalatok énekét? Vagy csak a múlt kiszáradt történetei tűnnek fel az életünkben, miközben nincs bizonyítéka annak, hogy most is Istenhez tartozunk? Min változtathatunk már most, hogy valóban újból Istennek szenteljük az életünket?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: