Olvassuk el Jel 7:1-3 szakaszát 2Pt 3:9-14 mellett! Mit lát János? Meddig kell az angyaloknak visszatartaniuk a szeleket? Mi történik, amikor lezárul az elpecsételés?

Az Ószövetségben a szél olyan pusztító erőt jelöl, ami által Isten a gonoszok feletti ítéletét hajtja végre (Jer 23:19-20; Dán 7:2). „Amikor Isten angyalai elengedik az emberi indulatok vad viharát, minden ellentét kiéleződik” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, 526. o.). Ezeket a pusztító erőket az isteni közbelépés tartja vissza, amíg még tart az Úr népének elpecsételése.

Az ókori időkben a pecsételés elsődlegesen a tulajdonjog megmutatását szolgálta. A szimbolikus elpecsételés újszövetségi jelentése az, hogy „Ismeri az Úr az övéit” (2Tim 2:19), saját népeként tartja számon és Szentlelkével pecsételi el őket (Ef 1:13-14; 4:30). A végidőben Isten pecsétje hűséges népe homlokára kerül, azokéra, akik megtartják parancsolatait (Jel 14:1, 12). Ez nem egy látható jegy lesz a homlokon, hanem amint Ellen G. White mondja: „hitben van elhelyezve mind értelmileg, mind lelkileg, így az [Isten népe] nem mozdítható” (Ellen G. White: Az utolsó napok eseményei. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 155. o.). Aki viszont végül a fenevad oldalára áll, a fenevad bélyegét kapja meg (Jel 13:16-17).

Isten elpecsételt népének hűsége minden nemzedék idejében próbára lett téve. A végső válság során azonban Isten parancsolatainak a betartása válik a hűség próbájává (lásd Jel 12:17; 14:12). Főként a negyedik parancsolat lesz az Isten iránti engedelmesség tesztje (Jel 14:7). Amint a bibliai időkben a szombat volt Isten népének a jele (Ez 20:12, 20; Zsid 4:9-10), úgy a végső krízis során is az jelzi az Úr iránti hűséget.

A vég idején a pecsét a hét utolsó csapás pusztító erejével szembeni védelem szimbóluma (lásd Ez 9:1-11 részét Jel 7:1-3 képeinek hátteréhez). Így végleges válasz érkezik a Jel 6:17 versében feltett kérdésre: az Úr elpecsételt népéhez fognak tartozni azok, akik védelmet élvezve meg tudnak állni Isten haragjának napján.

Pál figyelmeztet, hogy ne szomorítsuk meg a Szentlelket, aki által pecsételt el Isten bennünket (Ef 4:30). Mit jelent ez? Hogyan szomoríthatja meg az ember a Szentlelket? Milyen döntéseket hozhatunk, nehogy elszomorítsuk Őt?