LAODICEAI KERESZTÉNYEK

A Jézus által utoljára megszólított gyülekezet Laodiceában, egy fő kereskedelmi útvonal mentén fekvő gazdag városban volt. A települést gyapjúiparáról, bankjairól (hatalmas mennyiségű aranyat tároltak) és szemkenőcsöt készítő orvosi iskolájáról ismerték. A jómód önelégültté tette Laodicea polgárait. Kr. u. 60 körül, amikor egy földrengés elpusztította a várost, a lakosok visszautasították Róma segítségét, mondván, hogy mindenük megvan a munkálatok elvégzéséhez. A vízhiánnyal küzdő városba a távoli Hierapolisz melegvizű forrásaiból vezetékkel juttatták el a vizet, ami langymeleg lett, mire Laodiceába ért.

Olvassuk el Jel 3:14-17 és Hós 12:8 verseit! A városra jellemző önelégültség hogyan hatott a laodiceai keresztényekre?

Jézus sem súlyos bűnök, sem eretnekség, sem hitehagyás miatt nem dorgálta meg a laodiceai keresztényeket. Inkább a lelki közönybe hajló önteltséggel volt a baj. Hangoztatták, hogy gazdagok és semmire sincs szükségük, pedig szegények és mezítelenek voltak, nem látták, milyen állapotban is vannak lelkileg.

A laodiceai gyülekezet szimbolizálja Isten egyházának lelki viszonyait a földi történelem vége felé, amint A jelenések könyvének bizonyos, az utolsó időre vonatkozó szakaszai mutatják. Az egyik ilyen kapcsolódási pont Jel 16:15 versének zárójeles része, ami visszautal a „fehér ruhára”, Krisztus igazságára. A lelkileg mezítelen Laodiceának pontosan erre van szüksége (lásd Jel 3:18). Az armageddoni lelki csatára vonatkozó utalások között hangzik el a figyelmeztetés, hogy őrizzék meg a ruháikat, ne járjanak mezítelenül. Első látásra furcsának tűnhet a jézusi intés időzítése, hiszen ekkor nem lehet szert tenni az öltözetre, már mindenki számára lezárult a próbaidő. A figyelmeztetés a hatodik csapással és Armageddonnal kapcsolatban hangzik el, amikor Jézus figyelmezteti Laodiceát, hogy még a rettenetes küzdelem kezdete előtt készüljön fel, nehogy örökre késő legyen. Jel 16:15 tehát inti a laodiceaiakat, hogy ha nem fogadják meg Jézus tanácsát, hanem továbbra is mezítelenek maradnak (Jel 3:17-18), visszajövetelekor elvesznek, megszégyenülnek (lásd 1Jn 2:28–3:3). Jézus a szeretetéről biztosítja a laodiceaiakat, kérleli őket, hogy térjenek meg (Jel 3:19). A befejezésben az ajtó előtt áll, bebocsátást kér (Jel 3:20), mint Én 5:2-6 szakaszának szerelmese. Aki kinyitja az ajtót és beengedi, annak ígéri, hogy meghitten együtt vacsoráznak és végül majd ott ülhet vele a királyi székében (lásd Jel 20:4).


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: