„Ezt a kinyilatkoztatást az egyház vezetésére és vigasztalására, az egész keresztény korra kapta… A jelenés olyasvalami, ami ki lett nyilatkoztatva. Az Úr maga jelentette ki szolgájának az e könyvben foglalt titkokat, és azt akarja, hogy minden kutató előtt tanulmányozásra nyitva álljon. Igazságai éppúgy szólnak azoknak, akik a föld történelmének utolsó napjaiban élnek, mint azoknak, akik János idejében éltek. E prófécia vázolt jeleneteinek némelyike már a múlté, mások a jelenre vonatkoznak, megint mások a sötétség hatalmai és a menny Fejedelme közötti nagy küzdelem befejezését tárják a szemünk elé, és vannak, amelyek a majd megújított földön élő megváltottak győzelmét és örömét nyilatkoztatják ki.

Senki se gondolja, hogy mivel nem tudja megfejteni a ťJelenésekŤ minden jelképét, hiábavaló dolog e könyvben kutatnia és azon fáradoznia, hogy az abban foglalt igazságok értelmét megtudja. Aki Jánosnak e titkokat kijelentette, megadja az igazság szorgalmas kutatójának a mennyei dolgok előízét. Azok, akik kitárják szívüket az igazság befogadására, megérthetik e könyv tanításait” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 383-384. o.).

Beszélgessünk róla:

1) A jelenések könyve Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, mégis miért cseng ma az „apokalipszis” szó sokak számára negatív töltettel? Mit mond ez a keresztényeknek A jelenések könyvéről alkotott általános felfogásával kapcsolatban? Miért kapcsolják az emberek gyakran a „félelem” szót A jelenések könyvének próféciáihoz?

2) Gondoljunk néhány olyan jövendölésre a végidei eseményekkel és Jézus második eljövetelével kapcsolatban, amelyekkel az elmúlt húsz év során előálltak egyesek! Milyen negatív következményei lettek ezeknek a hamis jövendöléseknek, függetlenül attól, hogy milyen a képviselőik szíve vagy indítéka (amit amúgy sem tudhatunk)? Milyen érzéseket váltanak ki azokból, akik hittek bennük? Milyen látszatot kelt a keresztényekről azok előtt, akik ismerik a téves jövendöléseket? Hogyan találhatja meg próféciákban hívő, a végidei eseményekre útjelzőként tekintő népünk a megfelelő egyensúlyt a próféciaértelmezés és annak tanítása között?