A jelenések könyve bevezetésének konklúziója az egész könyv lényegére mutat rá: Jézus hatalommal és dicsőséggel teljes visszatérésére. A könyv záró szakasza háromszor elismétli Krisztusnak a visszajövetelére vonatkozó ígéretét (Jel 22:7, 12, 20).

Olvassuk el Jel 1:7-8 verseit! Ennek a résznek a szövege több prófétai írásból származik: Dán 7:13-14, Zak 12:10 és Mt 24:30. Mit árulnak el ezek az igék a második eljövetel biztos voltáról?

A jelenések könyve szerint Krisztus második adventje az a végpont, ami felé halad a történelem. Ez jelzi majd a világ történelmének lezárulását és Isten örök országának kezdetét, valamint a szabadságot minden gonoszságtól, gyötrődéstől, fájdalomtól és a haláltól. Jel 1:7 az Újszövetség többi részéhez hasonlóan Krisztus szó szerinti, látható és személyes eljövetelére mutat előre, ami magasztos és dicsőséges lesz. Meglátja eljövetelét minden ember, aki a földön akkor életben lesz, még azok is, akik „átszegezték” (RÚF). E szavak bizonyos emberek különleges feltámadására utalnak, közvetlenül Krisztus visszatérése előtt, még azokéra is, akik keresztre feszítették Őt. Jézus szabadulást hoz azoknak, akik várják Őt, azoknak az élőknek viszont ítéletet hoz, akik elutasították kegyelmét és szeretetét. Krisztus eljövetelének bizonyosságát az „Úgy van. Ámen” (Jel 1:7) szavak erősítik meg. A görög nai szó fordítása az, hogy „úgy van”, az „ámen” pedig a héber megerősítés, amelyek együtt a bizonyosságot fejezik ki. Két hasonló megerősítés zárja le a könyvet (lásd Jel 22:20).

„Több mint ezernyolcszáz év telt el, mióta a Megváltó a visszatérése ígéretét adta. Szavai az évszázadok során bátorsággal töltötték el a hűségesek szívét. Az ígéret még nem teljesült, az Életadó hangja még nem hívta elő a sírokból az alvó szenteket, de kimondott szava semmivel sem bizonytalanabb. A maga idejében Isten valóra váltja ígéretét. Vajon bárkinek el kellene csüggednie most? Elveszítsük a hitünk kapaszkodóját, amikor olyan közel vagyunk az örök világhoz? Mondja bárki is azt, hogy Igen messze még a város? Nem, nem! Még egy kicsit később meglátjuk a Királyt szépségében. Még egy kicsit később minden könnyet letöröl a szemünkről. Még egy kicsit később ťaz ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmelŤ” (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald, 1913. nov. 13.).