„De én mindenkor veled vagyok,
te fogod az én jobb kezemet.”
Zsoltárok 73:23
Szégyellem, hogy
megtagadott hajnalokat
hagyva magunk után
ülünk lábaidhoz,
így szólongatva neved:
Uram, Uram, én Uram.
Álig ragadt képmutatásunk
kakas sikítja arcunkba
és nem ismerjük be,
mi nem csupán téged, hanem
testvéreink árulójává is válva
elraktuk az ezüstöket
s fényében csodáljuk lényünk,
magunkat jobbnak vélve.
Itt vagyok, ments meg!
Már nem ígérek holnapokat,
nem ígérem, hogy a viharban is
megőrizem nyugalmam,
hogy mikor erőm fogy,
testem össze nem rogy;
már nem ígérem azt,
hogy mindenem vagy,
hogy hitem cserben nem hagy,
és nem ígérem,
hogy végsőkig szeretlek.
Csak azt tudom, hogy Istenem vagy,
te fogod kezem, s ígérted,
hogy soha el nem engeded.