KIS SZABÓ JUDIT: HÍVTÁL URAM

Szerettelek amikor hideg padok közé szorított

rendíthetetlen hitemet keményen térdepeltettem

’üdvözlégymáriás’ dogmákkal visszhangozva

időnként megtörve feszületet mutatva magamon

fehér ruhában kelyhet és ostyát vittem eléd

fehéren díszített, hímzett abroszos asztalodhoz.

Pontosan abban a pillanatban amikor kellett

kis csengettyűkkel csengettem, s csend lett.

Tömjén füstjében közelről pácoltam lelkem

s hittem, hogy Krisztus testét eszem.

………………………………………………………

Végül, tovább ringatott hitem, hívtál Uram

és én mentem, messzebbre s talán közelebb

hozzád. Most, szeretlek kibontott szabadságban

hol ’feltámadásillatot’ visz a szél, mert üresen

áll a kereszt és a kősír sem lakhelyed többé!

Itt Áron vesszeje mellkasomon virágzik

csak időnként elfelejtem megöntözni

hol hitemet naponta harcolom, még sincs

akkora se, mint egy mustármag. Utam

megpróbáltatások – mely boldogságom

s megesik, hogy akkor köszönök neked

mikor már messzire elkerültelek.

Már nem mondom a ’rózsafüzéres’ imát

saját szavaimmal szólok hozzád, s még ha

nehéz is megértenem, elfogadom válaszod.

Már nem nézem festett falakon arcodat, már

nem hajolok keresztre szögelt szobrod alatt

hanem élem és értem feltámadt Krisztusom

kőszíve élő lett, hús és dobogó, itt hordozom

érzem, mert szerető lüktetése szívembe égett

s levetettem fehér ruhám, csupán remélni tudom

egykoron hordhatom, az igazat, a romolhatatlant.

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: