Múló időm, Uram, Teremtőm,

csak forgács az időtelenből.

A véges út, a földi pálya

a teremtés hasadt szilánkja.

Hogy is lehet, hogy e szilánkot

jelenléteddel így megáldod?

S a halandó emberi lelket

hatalmaddal újjáteremted?

Köszönöm, hogy hinni, remélni

én is idejöhettem: é l n i!

S földi időm, ha itt letelne,

kaput nyitsz az időtelenbe,

mert a múlás csalóka látszat,

mert hatalma nincs a halálnak

azon, akit Krisztusa éltet!

Menedékem: az örök élet!