„Urunk feltámadása és mennybemenetele tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy Isten szentjei győznek a halál és a sír felett. Ez a biztosítéka annak, hogy a menny kitárul azok előtt, akik megmossák, kifehérítik jellemük ruháit a Bárány vérében. Jézus az emberiség képviselőjeként ment fel az Atyához, Isten pedig elviszi azokat, akik az Ő képét tükrözik, hogy lássák a dicsőségét és osztozzanak benne. Otthonok várják a földi zarándokokat, ruhák az igazakat, a dicsőség koronájával és a győzelem pálmaágaival. Az eljövendő világban minden világossá lesz, az is, amit nem értettünk Isten gondviselését illetően. Magyarázatot kapunk majd az itt nehezen felfogható dolgokra. A kegyelem titkai feltárulnak előttünk. Ahol véges elménkkel csak zavart és teljesületlen ígéreteket láttunk, ott a legtökéletesebb és legszebb harmóniát fedezzük majd fel. A legnagyobb próba elé állító tapasztalatainkról ott kiderül, hogy mindet a végtelen szeretet rendelte el. Kimondhatatlan örömmel, dicsőségben örvendezünk, amikor felismerjük Isten gyengéd szeretetét, aki eléri, hogy minden a javunkra váljon” (Ellen G. White: Counsels for the Church. 358. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Más keresztények is hisznek Jézus valóságos visszajövetelében (még ha nem is mindenki), tehát mi az egyedi vonás Jézus visszatérésének adventista reménységében?

2. Két hal úszik a vízben. Az egyik megkérdezi: „Milyen a víz?” „Mi az a víz?” – kérdez vissza a másik. Vagyis annyira hozzászokhatunk bizonyos dolgokhoz, hogy észre sem vesszük, mennyire áthatnak mindent, általánosak. Például hogyan is tudnánk mi, akik bűnben születtünk, bűnös világban élünk és akiket eltölt a bűn, hogy milyen lehet az új földön ránk váró csodálatos, új élet? Miért kell mégis törekedni arra, hogy magunk előtt lássuk ezt, még ha csak korlátozott mértékben vagyunk is rá képesek?

3. Nem kérdés, hogy az új földön egységben élünk majd mindenkivel. Tehát mit tehetünk meg már most, amivel felkészíthetjük magunkat erre?

ÖSSZEFOGLALÁS: A Biblia teljes bizonyossággal állítja, hogy Isten majd újjáteremti ezt a földet és a bűn pusztításának a nyomait maradéktalanul eltünteti róla. Végül az emberiség betöltheti létének eredeti célját, teljes összhangban élhetnek. Most lelkileg tapasztalhatjuk a Krisztussal való egységet, ami ugyan még nem vált teljessé, akkor azonban élő és örök valóság lesz.