Olvassuk el Mt 18:15-17 verseit! A konfliktusmegoldásnak mi az a három lépése, amit Jézus arra az esetre javasol, ha az egyik hittestvérünk megbántott bennünket? Hogyan alkalmazható a tanácsa ma?

Jézus azért adta ezt a tanácsot Máté evangéliuma 18. fejezetében, hogy a gyülekezetben kialakuló konfliktusok a lehető legkisebb körön belül maradjanak. Szeretné, ha a két érintett maga oldaná meg a problémát, ezért is jelentette ki: „Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet” (Mt 18:15, RÚF). Minél többen kapcsolódnak be két ember viszályába, annál nagyobb lehet a perlekedés, ami pedig sokkal jobban árt a közösség többi tagjának. Ki erre az oldalra áll, ki amarra és kialakul a frontvonal. Amikor viszont a keresztények igyekeznek maguk között rendezni a nézeteltéréseket, méghozzá a keresztényi szeretet és a kölcsönös megértés lelkületével, létrejön a megbékélés légköre. Megfelelő lesz a hangulat ahhoz, hogy a Szentlélek késztethesse őket a gondok megoldására. Néha nem sikerül négyszemközt megoldani a problémát. Ilyenkor Jézus arra kér, hogy egy vagy két embert vigyünk még magunkkal. Fontos, hogy a megbékélés folyamatának második lépése mindig csak az első lépés után történjen. A kibékülés a cél, nem az, hogy még jobban eltávolodjanak egymástól. A sértett félhez csatlakozó egy-két személy nem azért megy, hogy bizonyítsa: sérelem történt vagy elmarasztalja a másik embert. Tanácsadóként és imapartnerként keresztényi szeretetet és könyörületet kell tanúsítaniuk, ha közeledést akarnak elérni két, egymástól elidegenedett fél között.

Előfordul az is, hogy a problémamegoldás érdekében tett egyetlen kísérlet sem jár sikerrel. Jézus arra tanít, hogy ilyenkor vigyük az ügyet a gyülekezet elé. Persze nem azt akarja, hogy személyes konfliktusok miatt megszakítsuk a szombat délelőtti istentiszteletet! Amennyiben az első két lépés nem vezetett eredményre, a gyülekezeti bizottság a megfelelő hely a kérdés kezelésére. Ismét ki kell emelni, hogy Krisztus célja a békéltetés. Nem szabad az egyik felet elítélni, a másikat pedig magasztalni!

„Ne engedd, hogy a sértődöttség ellenséges indulattá fajuljon! Ne hagyd, hogy a seb csak gyűljön, majd mérgező szavakban fakadjon ki, megfertőzve mindenki gondolatait, aki csak hallja! Ne engedd, hogy keserű gondolatokkal legyen tele a te fejed és az övé is! Menj oda a testvéredhez, és alázattal, őszintén beszélj vele a dologról” (Ellen G. White: Gospel Workers. 499. o.)!