SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: János 11:51-52; Apostolok cselekedetei 1:14;

Róma 14:1-6; 2Korinthus 5:17-21; Efezus 2:13-16; 4:25–5:2

„Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse” (Jn 11:51-52, RÚF).

Az elmúlt héten azt vizsgáltuk, hogyan teszi láthatóvá az egységet az üzenetünk, aminek középpontjában Megváltónk, Jézus áll, valamint a Szentírásnak a végidőben hangsúlyozandó igazságai. Az Istentől kapott üzenetek tesznek bennünket azzá, akik vagyunk. Ezek hirdetésére hívott el bennünket az Úr.

A héten az egyház látható egységével foglalkozunk, ami a keresztények mindennapjaiban és egyházunk missziójában mutatkozik meg. Jézus szerint az egyház nemcsak egyszerűen hirdeti Isten megváltásának és a békéltetésnek az üzenetét, hanem maga az egyház egysége is a megbékélés fontos kifejeződése. A bűnnel és lázadással teli világban az egyház Krisztus megváltó tettének és hatalmának látható bizonyságaként áll. Közös tanúbizonyságunk az egyház egysége és összetartása nélkül aligha mutatkozhatna meg a világban. „A Krisztussal való egység az egység kötelékét hozza létre közöttünk. Ez a legmeggyőzőbb bizonyítéka a világ előtt Krisztus fenségének és érdemeinek, valamint bűnöket eltörlő hatalmának” (Ellen G. White megjegyzései, The SDA Bible Commentary. 5. köt., 1148. o.).