A hetednapi adventisták másik meghatározó bibliai tanítása a szombat, ami szintén jellegzetes tanítás, egységbe, közösségbe von bennünket egymással, és igen kevés kivételtől eltekintve a kereszténységen belül szinte csak mi valljuk. A szombat Isten ajándéka az emberiségnek már a teremtés hetétől kezdve (1Móz 2:1-3), amikor is az Úr három különböző isteni tettel alapította meg a szombatot. 1) Megpihent a hetedik napon, szombaton, 2) megáldotta és 3) megszentelte azt. E három tényező révén lett a szombat Isten különleges ajándéka, ami lehetőséget biztosít az embernek arra, hogy már a földön tapasztalja a menny valóságát és elismerje Isten hatnapos teremtését. Abraham Joshua Heschel, neves rabbi a szombatot úgy nevezte, hogy „palota az időben”, szent nap, amikor Isten különleges módon találkozik népével.

Mi a szombat jelentősége az emberiség számára? Mit tanítanak erről a következő igék? 2Móz 20:8-11; 5Móz 5:12-15; Ez 20:12, 20

Szeretnénk követni Jézus példáját (Lk 4:16), ezért ünnepeljük meg a hetedik napot, a szombatot. Ő is részt vett a szombati szolgálatokban, amiből kitűnik, hogy a nyugalom és az istentisztelet napjaként fogadta el ezt az időszakot. Bizonyos csodáit éppen szombaton tette, hogy így is érzékeltesse a szombat­ünneplésből fakadó (fizikai és lelki) gyógyítást (lásd Lk 13:10-17). Az apostolok és az első keresztények értették, hogy Jézus nem törölte el a szombatot, ezért ők is megtartották, istentiszteletre jártak olyankor (ApCsel 13:14, 42, 44; 16:13; 17:2; 18:4).

A szombat másik jelentőségteljes dimenziója, hogy a bűntől való szabadulás jele. Annak az emlékünnepe, hogy Isten megmentette népét az egyiptomi szolgaságból, és megadta nekik a megígért nyugalmat Kánaán földjén (5Móz 5:12-15). Sokszoros engedetlensége és bálványimádása miatt Izrael ugyan nem tudta teljesen tapasztalni ezt a nyugalmat, de Isten továbbra is ígéri, hogy „megvan a szombatja Isten népének” (Zsid 4:9). A Jézus megváltásába vetett hit által bárki, aki szeretne, beléphet ebbe a nyugalomba. A szombat­ünneplés a Krisztusban való lelki megnyugvást szimbolizálja és azt, hogy a bűntől való megmentés és az örök élet tekintetében csakis az Ő érdemeire hagyatkozunk, nem a saját cselekedeteinkre (lásd Mt 11:28-30; Zsid 4:10).

Milyen konkrét módon segített a szombat, hogy tapasztaljuk az egységet és közösséget, amit Krisztus kíván a népének adni?