SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 20:8-11; Máté 25:1-13;
Apostolok cselekedetei 1:11; 4:8-12; 1Korinthus 15:51-54;
Zsidók 9:11-12
„Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4:12, ÚRK).
1888-ban az adventisták heves vitákat folytattak kulcsfontosságú bibliaszövegek értelmezéséről. Miközben lelkészek és egyházi vezetők a tíz szarv beazonosítása, Dániel 7. fejezetének próféciája, valamint Gal 3:24 versében a törvény kérdése felett vitatkoztak, csak kevesen mérték fel, hogy mennyit ártott mindez a közösségüknek, mennyire megrontotta a barátságukat és így lényegében az egyház egységét, misszióját nehezítette az egymással szembeni ellenséges magatartásuk.
Ellen G. White mélyen fájlalta a kialakult helyzetet, és mindenkit arra intett, aki részt vett a vitákban, hogy komolyan gondolkodjanak el a Jézussal való kapcsolatukról és arról, hogyan kell a Jézus iránti szeretetünknek megmutatkoznia a magatartásunkban, különösen a nézeteltérések idején. Nem várhatjuk el, mondta, hogy a gyülekezetben mindenki, minden ponton egyetértsen az összes bibliaszöveg értelmezésében.
Viszont azt is hangsúlyozta, hogy az alapvető adventista hitelvek tekintetében törekednünk kell az egységes nézetre. A héten néhány meghatározó bibliai tanítással foglalkozunk, amelyek miatt adventisták vagyunk és amelyek a hit egységét alakítják ki közöttünk.
Letöltés |