A Cezáreában, Kornéliusszal történtek híre hamar eljutott Jeruzsálembe, a keresztény közösség vezetőihez, akik kérték Pétert, hogy számoljon be az esetről. Sértette őket, amit az apostol tett, mert Mózes törvényének zsidó értelmezése szerint hithű izraeliták nem étkezhettek együtt pogányokkal (ApCsel 11:3).

Hogyan magyarázta ApCsel 11:4-18 szakaszában Péter a Szentlélek munkáját és vezető szerepét ennek az eseménynek a kapcsán? A történtek ismertetése közben mi volt az a fő pont, amit leginkább kiemelt?

Néhányan ugyan megkérdőjelezték az apostol tetteinek a jogosságát és a  döntését, amikor megkeresztelte a pogányokat, de volt elég tanú (ApCsel 11:12), akik megerősítették, hogy a Szentlélek valóban ugyanúgy megmutatkozott akkor, mint pünkösdkor. Nem vitathatták a Szentlélek vezetését ebben az esetben, és az ajándékot elfogadták. „Ezeknek hallatára aztán megnyugodtak, és dicsőítették Istent, ezt mondva: Eszerint hát Isten a pogányoknak is adott megtérést az életre” (ApCsel 11:18, ÚRK)!

ApCsel 11:19-24 beszámolója szerint mi történt ezek után az őskeresztény egyház életében?

Jeruzsálemben némelyek talán azt hitték, hogy a Kornéliusszal és háza népével történtek csupán kivételnek számítanak, nem ismétlődhetnek meg. Ám a Szentléleknek nem ez volt a szándéka. Az István halála után kitört üldözés következtében Jézus tanítványai szétszéledtek Jeruzsálem és Júdea határain túl (ApCsel 8:1), eljutottak Samáriába, Föníciába, Ciprusra és Antiókhiába, eközben mind több és több pogány fogadta el Megváltójának Jézust, amint Ő előre megmondta (ApCsel 1:8). Valóban csodálatos volt a pogányok ilyen arányú beáramlása, de az első zsidó hívők helyébe képzelve magunkat talán érthető, hogy nem tudták eldönteni, hogyan is fogadják őket.

Hogyan eshet meg velünk is, hogy az egyházzal és az üzenetünkkel kapcsolatban a missziónkat hátráltató, korlátolt nézetekhez ragaszkodunk?