A PÁSZTOR ÉS A NYÁJ

Jn 10:1-11 szakasza szerint a pásztor és a nyáj hasonlata mit fejez ki az egységgel kapcsolatban? Lásd még Zsoltár 23!

A modern nagyvárosokban csak igen ritkán találkozunk állattartással. A legtöbben ma keveset tudnak a juhok és a pásztor kapcsolatáról, de akkor, amikor Jézusnak ez a példázata elhangzott, az emberek egyből értették. „Én vagyok a jó pásztor” (Jn 10:11) – mondta Jézus, és mindenki azonnal örömmel ismerte fel, hogy Zsolt 23:1 versére utalt: „Az Úr az én pásztorom”. Nemcsak világos volt számukra a kép, hanem érzelmi gazdagsággal is teli, különösen szemléletes. A Közel-Keleten az ókorban, mint ahogyan ma is, köztudott a pásztorokról, hogy mennyire törődnek a juhokkal, bármilyen nehézségekkel kelljen is megbirkózniuk. Isten jellemének és népével való kapcsolatának bemutatására a Szentírás egyik legkedvesebb képe lett a pásztor alakja. Érdekes a hasonlat, ami Isten népét nyájként mutatja be. A juhokról általában az ártalmatlanság, a védtelenség jut eszünkbe, ezért annyira fontos számukra a jó pásztor védelme és vezetése. Élesen fogalmazva ezek az állatok butának tűnnek. Időnként véletlenül eltévednek, olyankor pedig a pásztor megkeresi és visszavezeti őket a nyájhoz. A fiatal bárányokat sokszor fel kell venni, külön törődést igényelnek. Türelemre és megértésre van szükség a pásztoroláshoz. Több szempontból is tökéletesen illik ez a kép az egyházra. A Pásztorral való kapcsolatban a gyülekezeti tagnak nincs félnivalója, csak előnyökre számíthat.

Ebben a példázatban Jézus azt is kiemelte, mennyire fontos, hogy a juhok figyeljenek a pásztor hangjára. Amikor úgy hozza a szükség, több nyájat is beterelnek egy karámba, de hogyan lehet őket később szétválasztani? Ilyenkor a pásztor az ajtóba áll és szólítja a nyáját, a juhok pedig felismerik a hangját és odamennek hozzá. „És amikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját” (Jn 10:4). Az egyház számára döntően fontos a Pásztor szavára hallgatni! Isten népének egysége és biztonsága valójában attól függ, hogy mennyire vannak közel hozzá és követik engedelmesen a vezetését.

Az emberek nem különösebben szeretik, ha birkákhoz hasonlítják őket, miért illik ránk mégis annyira ez a metafora? E kép szerint is miért van olyan nagy szükségünk a Pásztorra és arra, hogy engedelmeskedjünk a szavának?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: