NAGYLELKŰSÉG ÉS KAPZSISÁG

Lukácstól megtudjuk, hogy nem sokkal pünkösd után Jézus követőinek közösségében természetes módon, kölcsönösen támogatták egymást. „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és birtokaikat eladogatták, és szétosztogatták mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt” (ApCsel 2:44-45, ÚRK).

A javak közös felhasználása nem a közösség elvárása volt, hanem a tagságon belül az egymás iránti szeretet önkéntes megnyilatkozása, valamint az egység valós kifejezése. Bizonyos ideig fennmaradt a javak közössége, amiről további részleteket találunk Az apostolok cselekedetei 4. és 5. fejezetében. Ezzel a témával az Újszövetség más részein is találkozunk, amint a következőkben is látni fogjuk. Ezzel kapcsolatban hallunk először Barnabásról. Vagyonos embernek tűnik, akinek földterülete volt. Miután azt eladta, az érte kapott pénzt az apostolokhoz vitte (ApCsel 4:36-37).

Olvassuk el ApCsel 4:32-37 és 5:1-11 szakaszait! Hasonlítsuk össze Barnabás, illetve Anániás és Szafira viselkedését, hozzáállását! Mi volt a probléma a házaspár esetében?

A Szentléleknek való arcátlan hazugság bűnén túl kimutatták a kapzsiságukat és a pénzsóvárságukat is. Talán nincs még egy olyan bűn, ami gyorsabban tönkretenné a közösséget és a testvéri szeretetet, mint az önzés és a mohóság. A korai egyházban meglévő közösségi szellemre Barnabás a pozitív példa, Anániás és Szafira pedig az ellenkezője. Lukács hű képet fest, amikor közli ezt a történetet a közösség kevésbé erényes tagjairól.

A Tízparancsolatban (2Móz 20:1-17) az utolsó, az irigységre vonatkozó parancsolat eltér a többitől. Míg más rendelkezések az Isten akaratát szemmel látható módon áthágó tettekre vonatkoznak, az utolsó olyasmit érint, ami a szívben bújik meg. Mások tulajdonának megkívánása nem cselekedet, inkább gondolati folyamat. A kapzsiság és társa, az önzés nem látható bűn, hanem a bűnös emberi természet állapota. Csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor önző tettekben mutatkozik meg, mint ahogyan Anániás és Szafira esetében történt. Bizonyos értelemben az utolsó parancsolat mutat rá a gonoszság gyökerére, ami az összes többi parancsolat által elítélt tettekben nyilvánul meg. Pénzsóvárságukkal utat nyitottak a szívükben Sátán befolyásának, ez vette rá őket arra, hogy hazudjanak Istennek. Júdást is erre vezette rá a mohóság.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2018. 4. negyedév

Egység Krisztusban

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: